Az elhízás növelheti a fiatal és középkorú felnőttek kockázatát a migrénre, állapították meg amerikaik kutatók 22 211 résztvevő vizsgálata alapján.

A migrén rizikóját a testsúly mellett befolyásolta a kor, a nem, valamint a testzsír eloszlása is. A 20-55 év közötti nagyobb derékbőséggel rendelkezőknek nagyobb esélye volt a kínzó fejfájásrohamokra, mint vékonyabb társaiknak. Ebben a korosztályban a „derekasabbak” közül a nők 37 százaléka számolt be migrénről, míg a vékony csoportban csak 29 százalék volt az előfordulás. Férfiaknál ugyanez a két szám 20 és 16 százalék. 55 éves kor felett az általános elhízás nem befolyásolta egyik nem esetében sem a migrén valószínűségét. A vastag derekú 55 év feletti nőknél pedig még csökkent is a migrén rizikója. A tanulmány eredményeit az Amerikai Ideggyógyász Akadémia április-májusi seattlei kongresszusán fogják bemutatni. Az üzenet annyi, hogy a fiatal migrénesek számára érdemes megfontolni a hasi zsírtömeg csökkentését, különösen a nőbetegek esetében, mondta el a kutatást vezető Dr. B. Lee Peterlin, a philadelphiai Drexel Orvostudományi Egyetem kutatója. A két nem közt jelentős különbség van a zsír eloszlásában. A serdülőkort követően a nőknél elsősorban a combokra és a csípőtájékra halmozódnak a zsírpárnák, míg a férfiaknál a has körfogata kezd el nőni. A változókor után a nőknél is előtérbe kerül a hasi elhízás, ami jelentősebb rizikótényező még az általános elhízásnál is például szívproblémák és cukorbetegség esetében.

 

Az Epilepsia című lapban megjelenő kutatás iskoláskorú gyermekeket vizsgált meg, akiket csecsemőkorukban vigabatrinnal kezeltek. 16 gyermekből 15-nél normális látóteret találtak.

Miközben a vigabatrin hatékony szer az infantilis spazmusra, nem készült korábban beszámoló arról, hogy milyen a csecsemőkorban kezeltek későbbi látása. Ez a vizsgálat a kinetikus perimetria nevű perifériás látást mérő teszt, amely hatékonyan azonosítja a vigabatrin mérgezésre jellemző perifériás látótérhiányt, és megbízhatóbb eredményekkel szolgál gyermekek esetében.

A vigabatrin kezelés átlagosan 7,6 hónapos korban kezdődött és a terápia átlagos hossza 21 hónap volt, 655 gramm átlagos összdózissal. Három gyermeket korábban más antiepileptikummal is kezeltek, öt gyermek csak hormonterápiát kapott és nyolc gyermeket korábban semmilyen antiepileptikummal nem kezeltek.

Az eredmények szerint a vigabatrin által okozott maradandó látótérhiány kockázata alacsonyabb lehet a csecsemőkorban kezelteknél, mint a felnőtteknél. 15 gyermeknek normál látótere volt és egyetlen gyermeknél figyeltek meg enyhe látótér beszűkülést, akit 19 hónapig kezeltek vigabatrinnak és összdózisa 572 gramm volt. Ez a gyakoriság alacsonyabb, mint a korábbi kinetikus perimetriával vizsgált idősebb gyermekek vagy felnőttek esetében.

A vigabatrin összdózis és a kezelés időtartama a vizsgálatban átlagosan alacsonyabbak voltak a korábbi vizsgálatoknál, annak köszönhetően, hogy a vizsgált résztvevők fiatalabbak voltak és alacsonyabb testsúlyúak.

„Eredményeink arra ösztönzik az orvosokat, hogy használják a vigabatrint az infantilis spazmus kezelésére, mivel a látótér károsodás kockázata számos gyermeknél viszonylag alacsony a folyamatos rohamok által okozott kockázathoz képest.”- közölte Dr. Eija Gaily, a vizsgálat társszerzője.

A látótér vizsgálatát egészséges gyermekeknél hat éves kortól lehet elvégezni. Fontos azonban megemlíteni, hogy nem minden egészséges gyermek produkál normális teszteredményt az első mérés alkalmával, mert jó együttműködés és figyelem szükséges a megbízható eredményekhez. Minden rendellenes teszteredmény esetében meg kell ismételni a vizsgálatot.