Cogito

Orosz Viktória vagyok, orvostanhallgató. Blogomon az orvostudomány és egészség friss, érdekes és hasznos híreit, kutatási eredményeit szeretném ismertetni. Célom, hogy a közemberekhez is közelebb kerüljön ez a tudomány. E-mail címem: viki@housemd.hu Add to Netvibes

Kritika a Cogito-ról gblog2011.jpg Az ÉLETMÓD kategóriában a zsűri által legjobb 10 blog közé lett sorolva a Cogito!

Facebook

Kommentek

Keresők

Google

A Facebook segítségével menekült meg a beteg kisfiú

2011.07.30. 17:43 Orosz Viktória

Deborah Copaken Kogan nem egészen úgy töltötte az Anyák Napját, ahogy szerette volna, kisfia ugyanis, a négyéves Leo valamilyen furcsa kiütéses betegséget kapott el. Az anyuka, miközben a gyerekorvosnál vártak, kitett egy fényképet gyermekéről a Facebookra, nem is sejtve, hogy ez az üzenet fogja megmenteni a kis Leo életét.

 

Leo orvosa először valamilyen baktériumfertőzésre gyanakodott, és antibiotikumokkal kezelte a kicsit. Másnap reggelre azonban a fiú állapota rosszabbodott az orvos pedig skarlátot állapított meg nála. Leo édesanyja ekkor egy újabb képet osztott meg fiáról a Facebookon, amin tisztán kivehetőek voltak a gyerek testén megjelent duzzanatok.

Néhány pillanattal később az édesanya egyik barátnője, Stephanie telefonált és elmondta, hogy az ő fiát pár évvel korábban teljesen hasonló tünetekkel és Kawasaki-szindrómával kezelték és biztos benne, hogy Leónak is ugyanez a baja. Nem sokkal később Mrs. Kogan gyermek kardiológus unokatestvére is telefonált és megerősítette a diagnózist.

Az édesanya azonnal kórházba vitte Leót, ahol a kisfiú három hetet töltött a gyógyulással. Az Országos Egészségügyi Intézet információi szerint a Kawasaki-szindróma egy ritka gyermekkori megbetegedés, ami a véredények falának gyulladásával jár. Leggyakoribb tünetei a magas láz, a megnagyobbodott nyirokcsomók, kiütések, kicserepesedett száj, duzzadt nyelv, szemvörösség, valamint duzzadt végtagok. A Kawasaki-szindróma nem fertőző és gyógyszeres kezeléssel általában komplikációk nélkül gyógyul. A kezelés alapja az intravénásan adott gamma globulin. Kezelés nélkül a Kawasaki súlyos agyérelmeszesedést és szívrohamot okozhat.

Leónak a gyógyulása után is évente EKG-szűrésre kell járnia az esetlegesen fellépő komplikációk miatt. Bár sokan szidják a Facebookhoz hasonló közösségi oldalakat a személyes információk kiadásáért, úgy tűnik, ebben az esetben ez az információ életet mentett. 

Leónak a gyógyulása után is évente EKG-szűrésre kell járnia az esetlegesen fellépő komplikációk miatt. Bár sokan szidják a Facebookhoz hasonló közösségi oldalakat a személyes információk kiadásáért, úgy tűnik, ebben az esetben ez az információ életet mentett. 
LINK

1 komment

Címkék: betegség facebook érdekesség kawasaki kiütés

Nem növelik a rák kockázatát a sztatinok!

2011.07.29. 16:01 Orosz Viktória

 Egy új, nagyszabású tanulmány eloszlatja az arra vonatkozó aggodalmakat, hogy a koleszterinszint-csökkentőként alkalmazott sztatinok szedése növelné a rák kockázatát.

A kutatók egy körülbelül 91 ezer felnőtt egészségügyi adatait tartalmazó adatbázis elemzése alapján azt állítják, hogy nem találtak jelentős eltérést a rák kockázatát illetően a sztatinokat szedők és nem szedők között. A 91 ezer személy átlagosan öt éves utánkövetése során, akiknek egy része szedett, a másik része nem szedett koleszterincsökkentő gyógyszert, a sztatint szedők 11,37 százalékában, és a sztatint nem szedők 11,11 százalékában alakult ki daganat – derült ki a Journal of the American College of Cardiology július 15-i számában megjelent tanulmányból. A kutatók azt is hozzátették, hogy a rákdiagnózisokhoz tervezett közös, tíz éves túlélési görbe sem tért el a két csoport között. A tanulmány szerzői szerint azonban eredményeiket az elemzésben részt vevő alanyok kiválasztásának módja miatt valószínűleg nem lehet az egész amerikai felnőtt népességre kivetíteni.
Dr. Stanley Rockson, a Stanford Orvostudományi Egyetem kardiológusa azonban úgy véli, hogy az eredmények a résztvevők nagy létszámának köszönhetően meggyőzőnek tűnnek. Hozzátette ugyanakkor, hogy bár a sztatinok valószínűleg nem növelik a rák kockázatát, a májkárosodás és az izompanaszok veszélyével járnak. Az olyan csoportokban azonban, ahol a kezelés hiányával járó kockázat magas, az előnyök túlsúlyban vannak a kezeléshez társuló kockázatokkal szemben.
Dr. David C Goff, a winston-salem-i Wake Forest baptista kórház szakértője szerint a kutatás újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a sztatinok esetében nem kell tartani a rák kockázatától. Dr. Goff szerint ugyanígy az olyan dolgok, amelyek csökkentik a szívbetegség kockázatát, számos daganatos betegség kockázatát is csökkentik. A szakember éppen ezért mindenkinek azt tanácsolja, hogy ne dohányozzon, éljen zöldségekben és gyümölcsökben gazdag, egészséges étrenenden, mozogjon rendszeresen, és tartson fenn egészséges testsúlyt.

Szólj hozzá!

Címkék: kutatás gyógyszer daganat sztatin

A hét videója: az emberi szív

2011.07.28. 17:04 Orosz Viktória

Szólj hozzá!

SM betegek története 3. - Takács Eszter története

2011.07.27. 19:54 Orosz Viktória

 41 éves vagyok, 1996. óta SM-es. 1996-ban még semmilyen vizsgálat nem mutatta ki egyértelműen, hogy SM a problémáim okozója. Csupán az akkori orvosom rutinja engedett arra következtetni, hogy a tüneteket mégiscsak ez okozhatja. Akkor nyaktól lefelé teljesen lezsibbadtam, semmit nem éreztem.

Volt több orvos, aki nem hitt nekem… Ám férjem kitartásának köszönhetően kórházba kerültem, ahol szteroid infúziót és vitaminokat kaptam. Ennek meg is lett az eredménye. Körülbelül fél év alatt elmúlt szinte minden tünetem Újra tudtam dolgozni, normális életet élni.
De a szteroidok elindítottak egy másik folyamatot is bennem, melynek eredményeképpen egyik oldalról sokkal jobban lettem, és ez a lényeg, a másik oldalon viszont ott volt, hogy szépen alattomosan meghíztam. Lassan, észrevétlenül felkúszott rám úgy ötven kiló fölösleg. De ez érdekelt legkevésbé. 
2001 novemberében kezdtem érezni, hogy a lábaimmal nem érzem jól a hőmérsékleteket. Ez csak romlott. A végén már mindent ellentétesnek éreztem. A hidegtől égett a bőröm, a forrót hidegnek éreztem. De még ezt is elfogadtam.
2002 márciusában egy rosszullétet követően kórházba kerültem. Most már egy újabb MRI egyértelművé tette a diagnózist.
Akkor még nem ért villámcsapásként a hír.
(Igazán akkor rázott meg, akkor fogtam el úgy teljes valójában, mikor a nyugdíjhatározaton láttam leírva, hogy szklerózis multiplex… Egy másodperc alatt egy egész világ omlott össze bennem…)
Egymást követték a shubok, míg 2002 augusztusában egy súlyos agytörzsi shub egy pillanat alatt megváltoztatott mindent.  
Otthon, hajnalban kimentem a mosdóba, ahonnan csak a kisszobáig tudtam visszatámolyogni. Iszonyú tarkótáji fejfájás, őrült izzadás, teljes elgyengülés… A kisszobában már anyukám karjaiba estem… Vérnyomásom 240, vércukrom 22, nem láttam, nem hallottam, nem emlékszem mindenre… Kiestek dolgok…
A mentőben már nagyjából magamnál voltam. A kórházban arra emlékszem, hogy iszonyúan fáztam. Folyamatosan hánytam, mozaikos látásom, kongó hallásom volt, vékony fejhangom mellé még a teljes baloldali zsibbadás, vizeletprobléma, szörnyű szédülés, erős koordinációs zavarok, stb. társultak. Öt napig hánytam… Katéter, infúzió, stb.
Egy olyan kórterembe kerültem, ahol hatan fértünk el. Három néni már ott feküdt, mikor engem is bevittek.
Látva engem, ők teljesen megijedtek, hogy talán a végemet járom… Szerencsére volt két szabad ágy a kórteremben, így anyukám és férjem s bent tudtak velem maradni a kórházban. Ez volt a szerencsém…
Alapjában véve én egy nagyon jó kedélyű, vidám ember vagyok. Akkor, ott, az alatt a néhány nap alatt, ugyan teljesen ki voltam szolgáltatva másoknak, hiszen nem láttam, alig tudtam mozogni, stb., de a vékony fejhangomon két hányás, öklendezés között a nénikkel remekül kitárgyaltuk az akkori szappanoperákat… Nagyon aranyosak voltak. Egy hét után egy másik kórterembe vittek át. Egy kétágyasba, ahol egy másik, nálam pár évvel fiatalabb, szinten SM-es lány feküdt.
Ő régóta harcolt a betegséggel, de ez a küzdelem mégsem vette el optimista életszemléletét, humorát. Nagyon egy hullámhosszon voltunk. Ő szinte teljesen vak volt, egy akkori shub miatt került kórházba. Zsibbadásaink, közös problémáink megbeszélése, hasonló mentalitásunk mindkettőnknek rengeteget segített abban, hogy mielőbb elhagyhassuk a kórházat. Sokat nevettünk. Anyukája is egy pozitív hozzáállású, vidám személyiség. Anyáink voltak mellettünk a nappalos nővérek, férjem pedig vigyázott ránk éjjelente. Az ágyam mellett, egy szivacson segítette át nehéz éjszakáinkat.
Nappal anyukámmal rejtvényt fejtettünk. Ez úgy működött, hogy ő olvasta a meghatározásokat én mondtam rá a válaszokat. Ő írta. Közben a szomszéd ágyon fekvő lány is be-bekapcsolódott. Nagyon jókat derültünk egy-egy poénon, elíráson, félrehalláson. Tudtunk magunkon nevetni! A sok nevetés szerintem sokat segített. 
A kórházból két és fél hét után hazaengedtek. Felállni egyáltalán nem tudtam. Rengeteg szteroidot kaptam. Hajam fele kihullott. A szép, hosszú, dús oroszlánsörényemből csak egy kis süni haj maradt… Itthon még két hónapig nem tudtam felkelni. Anyukám mosdatott, ő és férjem rengeteget segítettek. Meg kellett szoknom, hogy nem kis méretű testemet sajnos csak segítséggel tudom felemelni, felülni is egy darabig csak segítséggel tudtam. Az első székletem egy élmény volt! Tíz napot kellett várni rá….
Hozzá kellett szoknom, a szobavécéhez és egyéb, addig teljesen elképzelhetetlennek tűnő helyzetekhez. Eleinte zavartak a fények, a hangok, a szagok, sok minden. A kórházban például annyira zavart a főtt tojás szaga, amit ebédre „szervíroztak”, hogy a férjem az ablak felé fordulva, egyben bekapta, nehogy rosszul legyek a szagától… Legalább látni akkor nem láttam, így a látványa nem tudott zavarni, csak a szaga. Minden rosszban van valami jó. Férjem megoldotta a kérdést. J
Visszatérve az otthoni eseményekre. Én mindenképpen fel akartam állni, nem tudtam és nem is akartam azt elfogadni, hogy nem tudok járni. Én, az örökmozgó…
Nagy löketet adott a felálláshoz egy telefonhívás. Anyukám beszélt egy orvossal az én rehabilitációm ügyében. Az orvos olyan minősíthetetlen hangnemet ütött meg, ismeretlenül, annyira megbántotta anyukámat, hogy az engem teljesen felbőszített. Akkor is megmutatom, hogy én igenis fel tudok állni!!! Kaptam egy járókeretet, barátkoztam vele egy ideig… Eljött az ideje, hogy használjam is. Anyukám féltő tekintettel kísért a felállás első, nehéz perceiben. Nem engedtem, hogy segítsen. Én akartam, magam megcsinálni. Összeszedtem minden erőmet, remegtem, mint a kocsonya, látásom addigra már jobb lett, hallásom is. Érezni a keretet nem igazán éreztem a bal kezemmel, a jobbal viszont valamennyire igen. És felálltam! Rövid ideig álltam először, majd egyre többet és többet. Anyukám és férjem mindig szurkolt nekem, hittek bennem. Ez óriási erőt adott. 
Ma már eljutottam oda, hogy keret nélkül járok. 
Következő év novemberében megkaptam a Rebif44 interferon készítményt. Ennek pozitív hatására, valamint az agytörzsi shubot követő életmódváltásnak köszönhetően, melyben anyukám rengeteget segített, támogatott és navigált, viszonylag stabilan vagyok.
Maradványtünetként állandó társam maradt a masszív szédülés (inkább bizonytalanság-érzetnek mondanám), zsibbadás, koordinációs zavarok. Járásom akár a sivatag hajójáé keverve némi bádogemberrel. (Beton-nehéz lábaimat néha úgy csapom a talajhoz, mint a Csillagok Háborúja filmek robot-óriásai.) Állva is úgy érzem, mintha egy csónakban egyensúlyoznék a viharos tengeren. Állandó a „gumiharisnya” a lábaimon, a felkaromon és a törzsemen. A látásom is izgalmas, minden úszik a levegőben… Állandó támaszra van szükségem, ritkán van olyan napom, mikor bot nélkül merek elindulni valamerre. Ám egyedül, párom vagy anyukám nélkül soha, sehova. Az utóbbi időkben pedig állandó kísérőm lett a hasító, éles fejfájás, mely csak időnként enyhül. 
Nagyon rossz állapotból jutottam el ebbe a már „jónak” mondható, jelenlegi helyzetbe. Az időjárás-változást, a stresszt azonnal megérzem, a testem rögtön jelez. 
De az életet akkor is megpróbálom a lehetőséghez mérten élvezni. Ha a körülmények adottak, akkor egy-egy kirándulásra is elindulok a férjemmel. Szeretünk múzeumba járni. Sokat sétálok (segítséggel, kísérettel), amennyire szervezetem engedi, dolgozom otthon. Kerti munka, házi munka, amit meg tudok magam csinálni, megcsinálom. Tornázom (leginkább szobabiciklizni szoktam), az étrendem pedig zömmel zöldség, gyümölcs, kevés fehér hús, némi hal, és tejtermék. Kenyér és tésztafélék kevés. A fölösleges túlsúly szépen lassan lement rólam. Ez a rendszer jól bevált nálam.
Férjem szintén mozgáskorlátozott, jobb kezét egy baleset miatt 17 hosszú éve nem tudja használni. De ő is szerencsére optimista, víg kedélyű ember.
A nehézségek ellenére együtt maradtunk, megnevettetjük, segítjük egymást. Szeretjük a vidám filmeket, a jó zenéket, a természetet. 

Anyukám és férjem hozzáállása, humora és hite nélkül, egyedül, ezt a mostani –viszonylag stabil-állapotomat, nem tudom, hogy sikerült volna elérnem. 

Szólj hozzá!

Címkék: sclerosis multiplex

Növeli a szívroham kockázatát az aspirin abbahagyása

2011.07.26. 11:57 Orosz Viktória

Azokban a szívbetegekben, akik leállnak a mindennapi alacsony dózisú aszpirin szedésével, megnövekedhet a szívroham kialakulásának kockázata.

A napi, alacsony dózisú, jellemzően 75-300 milligramm aszpirin szedését a vérrögképződés megakadályozására javasolják szívbetegek számára. A kutatók szerint azonban a betegek közel 50 százaléka felhagy az aszpirin szedésével, ami megnövelheti a szívpanaszok kockázatát.

British Medical Journal legfrissebb számában megjelent tanulmányában Dr. Luis Garcia Rodriguez, a madridi Farmakoepidemiológiai Kutatóközpont igazgatója azt állítja, hogy az alacsony dózisú aszpirin szedésének megszakítása növeli a szívroham kockázatát, ezért azt javasolja, hogy amennyiben nem áll fenn a súlyos vérzés veszélye, és az orvos nem javasolja másképpen, nem szabad felhagyni az aszpirin szedésével. Rodriguez kutatócsoportja 39 500 ötven és nyolcvannégy év közötti beteg adatait elemezte, akiknek 2000 és 2007 között írtak fel alacsony dózisú aszpirint. A körülbelül hároméves utánkövetés alatt a kutatók azt tapasztalták, hogy az aszpirin szedését abbahagyó személyekben 60 százalékkal emelkedett a nem halálos szívroham kockázata. Az eredményeket az sem befolyásolta, milyen hosszú ideig szedték a gyógyszert az előtt, hogy abbahagyták a szedését. Garcia Rodriguez úgy véli, amennyiben javítani lehetne az arányt az alacsony dózisú aszpirin szedése melletti kitartásban, az ehhez társuló előnyök mértéke az egész népességben megnövekedne.

1 komment

Címkék: gyógyszer szív infarktus szívroham aspirin

süti beállítások módosítása