Kishúgomat 2008 Decemberében diagnosztizálták, nem egészen 18 évesen. Gyakran panaszkodott már előtte is fejfájásra, szédülésre, zsibbadásra de nem igazán tudtuk mire vélni. A háziorvos és tanárok szerint pszichés eredetű volt a probléma és a tünetek is főként a túlsúlyának voltak köszönhetők. Egészen addig kitartottak ezen véleményük mellett, amíg már nem volt képes lábra állni. Akkor kaptunk csak beutalót a neurológiára.
Számos vizsgálat elvégzése után sajnos megkaptuk a diagnózist, amitől mindvégig tartottunk…SM. Mivel még kiskorú volt hosszas tanakodás következett a lehetséges kezelési módokról. Megvolt az első szteroidos kezelés, később pedig megkezdődött az Avonex kúra.
A következő 12 hónap sajnos nem hogy javulást nem mutatott, de a dolgok csak rosszabbra fordultak.
Mivel az Avonex hatástalannak bizonyult, áttértünk a Copaxone-ra, de sajnos a relapszusok nem ritkultak és egyre több tartós károsodás maradt vissza.
A hagyományos gyógyszerekben többé nem bíztunk, így alternatív megoldások iránt kezdtem kutatni. Hála az internetnek manapság nagyon könnyen lehet információhoz jutni bármilyen témát illetően. Így találtam rá a Dr Zamboni elméletét elemző cikkekre és videókra. Rokonokon keresztül felvettük a kapcsolatot a Ferrara-i klinikával, de sajnos közölték, hogy a tanulmányokban csak olasz állampolgárokat tudnak kezelésben részesíteni, mivel a finanszírozás nagy része tartományi vagy kormányzati forrásokból származik. Persze a szükség nagy úr, így nem adtam fel a kutatást. 2010 márciusában rátaláltam egy cikkre ahol egy klinika létrehozásáról írtak Lengyelországban. Rögtön felvettem a kapcsolatot a kontakt személlyel és nagyon készségesnek tűntek, már az első benyomás pozitív volt. Megtudtam hogy ez az orvosi csapat közvetlenül együttműködött Dr Zamboni-val és szigorúan az ő iránymutatásai alapján kívánták a diagnosztikákat végrehajtani. Ez már önmagában megnyugtató volt, hiszen tudjuk hány olyan klinika próbál hasznot húzni az új eljárásokból mindenféle tudományos felkészültség nélkül. Az AMEDS intézet végre megkapta az engedélyeket és regisztráltunk a beavatkozásra. 2010 Július 5-re kaptunk időpontot. Közben persze a shub-ok jöttek-mentek és a legutóbbi szteorid kezelés eredményeképpen Emese az intenzív osztályon kötött ki. Reggelre a pulzusa 40 körülire lassult és majdnem megállt a szíve. Aztán a súlyára való tekintettel (korát nem figyelembe véve) dupla adag atropine-t kapott. Ezzel aztán gyorsan 160-ra tornázták fel a pulzust, csoda hogy a szív átvészelte ezt a tortúrát valahogy. A kórházban készültünk az Érettségire és számoltuk a napokat a Lengyel útig. Július 5-én aztán találkoztunk az orvosokkal akik elvégezték a neurológiai, Doppler és MRI vizsgálatokat. Másnap az eredmények kiértékelésre kerültek és a vezető sebész (Dr Zarebinszki) javaslatot tett a beavatkozás elvégzésére. A hugom vérszegénységére való tekintettel az eljárás extra rizikóval járt, de a végén
8 hónap telt el a beavatkozás óta és nemrég újra ellátogattunk az AMEDS-hez kontrollra. Az Doppler vizsgálat kimutatta hogy a vénák normálisan funkcionáltak, új szűkületnek vagy újra elzáródásnak nem volt nyoma. Az MRI ma már csak 1 aktív pontot mutat szemben a számos korábbival a régi felvételeken.
Emese azóta elvégzett egy félévet az egyetemen 4,3-as átlaggal. Bár hosszú távon még nem gyalogol napközben igyekszik a lépcsőt használni a lift helyett és nem okoz gondot az egész napos jegyzetelés és koncentráció sem.
Mindemellett egyetlen relapszusa sem volt azóta és bár vannak jobb és rosszabb napjai, az általános erőnléte sokat javult és más szemmel néz a jövőbe. Köszönet Dr Zamboninak a fáradhatatlan kutatásaiért és az AMEDS intézetnek hogy felvállalták a beavatkozást az extra rizikót is méregelve.
Kommentek