Az emberek már régóta tudják, hogy a zene erőteljes emlékeket tud felidézni, egy agyi képalkotó vizsgálat azonban most felfedte, hogy mindez hol történik a fejünkben.-írja a Medipress.

A középső prefrontális kéreg néven ismert agyi terület pontosan a homlokunk mögötti részen található, és pontosan úgy működik, ahogy a legutóbbi Oscar-díjátadó házigazdája, Hugh Jackman táncolt és énekelt végig Hollywood emlékútján.

"Valószínűleg az történik, hogy egy ismerős zeneszám tölti be a fejünkben játszódó 'mentális mozifilm' kísérőzenéjének szerepét.” – mondta Petr Janata, a davisi California Egyetem kognitív idegtudósa. “Emlékeket idéz fel egy bizonyos személyről vagy helyről, és az is lehet, hogy hirtelen megjelenik előttünk az illető arca.”

Janata akkor kezdett gyanakodni a középső prefrontális kéregre, mint a zenefelfogó és zene-emlékezeti részre, mikor látta, hogy ez az agyi terület aktívan felfogja az akkord és hangnemváltásokat a zenében. Olyan tanulmányokat is látott, melyekben ugyanaz a terület lépett működésbe az önreflexióra adott válaszként és feleleveníti saját életünk mozzanatait, ezért úgy döntött, hogy megvizsgálja a zene-emlékezet lehetséges kapcsolatát 13 egyetemi hallgató bevonásával. A teszt alanyai funkcionális MRI vizsgálaton estek át miközben 30, a Billboard 100-as listájáról véletlenszerűen kiválasztott dalt hallgattak meg azokból az évekből, amikor 8-18 évesek voltak. Jelezték, amikor valamelyik 30 másodperces zenerészletről bármi eszükbe jutott.

“Ez az első tanulmány, mely a zene segítségével figyeli meg a saját életünkből való emlékeinket.” – mondta Janata a LiveScience nevű online szaklap munkatársainak. A teljes tanulmány online olvasható lesz majd a Cerebral Cortex című folyóiratban.

A diákok közvetlenül a gépes vizsgálat után kérdőívet töltöttek ki az emlékek részleteivel kapcsolatban, melyben megjelölték az emlékek tartalmát és tisztaságát. A 30 zenerészletből átlagban 17-et ismertek fel, ezek közül 13-hoz fűzték őet valamilyen emlékek. Janata észrevette, hogy a legerősebben élő emlékek idézték elő a legélénkebb, legérzelmesebb válaszokat – ilyenkor az MRI a mentális aktivitás csúcsát mutatta ki a középső prefrontális kéregben. Ez az agyi terület gyorsan reagált a zenei jelre, de mindenhol aktivitás mutatkozott, ha emlék is fűződött hozzá. Továbbá minél erősebb volt az emlék, annál nagyobb volt az aktivitás is.

Ez a kutatás választ adhat arra is, hogy miért képesek még az Alzheimer-betegek is felidézni dallamokat a múltjukból. “Ami a legszembetűnőbb, hogy a prefrontális kéreg az utolsó agyi terület, mely elsorvad.” – jegyezte meg Janata. Megjegyezte, hogy ezek a betegek felderültek, énekelni kezdtek, ha ismerős dalt hallottak. Szerinte a kutatása csupán idegtudományi alapot akart felállítani arra, hogy a zene miért ösztönzi az emlékezetet. Hangot adott a reménynek, hogy az övével együtt más tanulmányok elősegíthetik az olyan módszerek elterjedését, mint például iPod adása az Alzheimer-betegek számára, esetleg élő bizonyítékot szolgáltathat a zene hatalmára.

"Nem fordítja vissza a betegséget, de ha javítja az életminőséget, akkor miért ne?”

A magányos embereknek kevésbé aktív azon agyi területük, mely normális esetben működésbe lép a jutalmazás esetében. Az nem tiszta, hogy a társas elszigeteltség csökkenti az agy jutalmazási válaszát, vagy pedig ezen terület kisebb aktivitása következtében hajlamosabbak az emberek a magányra.