Az egyik tanulmány 621 teljes térdprotézis beültetésen átesett beteget vizsgált, akik közül 131 dohányos volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a beavatkozás sikertelenségének gyakorisága tízszer magasabb volt a dohányosok, mint a nemdohányzók körében. Utóbbiak körében csak 1 százalék végződött kudarccal. A dohányosok esetében nagyobb valószínűséggel jelentkeztek szövődmények is, az ő körükben a komplikációk aránya 21 %, míg a nemdohányzókban 12 % volt. A szövődmények közé tartozott a vérrög, az anémia, a szív rendellenességei és az akut veseelégtelenség.

A második tanulmány során olyan betegeket vizsgáltak, akikben az ízvápát pótolták ultraporózus fémből készült protézissel, amely ritkábban végződik kudarccal, mint a hagyományos fémprotézisek esetében. A sikertelenség aránya a dohányosok esetében 9,1 %, a nemdohányzókban pedig 3,4 % volt.

A tanulmányok eredményeit az Amerikai Ortopéd Sebészek Akadémiájának San Franciscó-i éves konferenciáján tették közzé. A fórumon a szakértők különböző javaslatokat tettek arra, hogyan lehet rávenni a betegeket a dohányzásról való leszokásra. Dr. Glenn Rechtine, a Dél-Floridai Egyetem ortopéd sebésze szerint az egyik módszer az, ha a dohányos betegeken nem hajtják végre az ízületpótló műtéteket. A szakértő állítása szerint ez a szabály betegeinek 40 %-át meggyőzte arról, hogy abbahagyják a dohányzást.

Dr. Richard Hurt, a rochesteri Mayo Klinika szakértője egy három lépcsős módszert javasol. „Először is, kérdezni kell a dohányzásról” – mondja Hurt. „Kérdezze meg a betegfelvételes, aztán az ápoló, majd a rezidens, végül pedig maga a szakorvos is, még akkor is, ha már tudja a választ. Így a beteg látni fogja, milyen súlyos problémáról van szó. Ezután tanácsolni kell a betegnek, hogy szokjon le. Nem elég azt mondani, hogy valamikor majd le kell szokni, hanem ki kell jelenteni a betegnek, hogy le kell szoknia a dohányzásról. Végül pedig mivel a dohányosok nem hagyják könnyen magukat, segítséget kell felajánlani.”