Dél-koreai kutatók szerint a számos természetes és feldolgozott ételben megtalálható szervetlen foszfátokban gazdag étrend gyorsítja a patkányok tüdőrákjának növekedését. Állatkísérleteik eredményeiről az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine januári számában olvasható tudományos közlemény. A tüdőrák kezelése és megelőzése szempontjából a szervetlen foszfátbevitel szabályozása kritikus lehet, véli Myung-Haing Cho, a cikk vezető szerzője.
  A szervetlen foszfátok természetesen megtalálhatók a leveles zöldségekben, gyümölcsökben, húsokban és szárnyasokból készült termékekben. Számos élelmiszerben van hozzáadott foszfát. Ilyen a sütőpor, a szénsavas kóla, a jégkrém, a kenyér, a makaróni, a gyümölcskocsonya és a tartósítószerek. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatal a foszfátokat biztonságosként rangsorolta, és biztonsági határt állapított meg felhasználásukra. A dél-koreai kutatás kétféle laboratóriumi patkánytörzs felhasználásával készült. Az egyiknél genetikai hajlam állt fenn a tüdőrákra, a másiknál kiváltották a betegséget. Az állatok egy részét nagyjából ugyanolyan mennyiségű foszfátot tartalmazó étellel etették, mint amennyi az emberek étrendjében található, a többiek kétszer annyit kaptak az anyagból. Négy hét elteltével a több foszfátot kapó patkányoknál gyakoribb volt a tüdőrák előfordulása, és a tumorok mérete is nagyobb volt. A kutatók szerint a foszfátok bizonyos anyagcsere-útvonalak aktiválásán keresztül stimulálják a tüdődaganatok növekedését. A szakértők szerint egyelőre még várni kell a határozott ajánlások megfogalmazásával, és a tüdőrák megelőzésére még mindig a dohányzás abbahagyása, illetve el sem kezdése a legjobb út! A ’90-es években körülbelül 470 mg-ot tett ki a foszfáttartalmú élelmiszer-adalékanyagok napi bevitele. Ma egy átlagos felnőtt étrendjében ennek kétszerese, 1000 mg van jelen, ami megfelel a kísérletben a nagyobb dózisnak.

Egyre több kutatás adatai igazolják, hogy a szőlőből származó polifenolokban gazdag táplálkozás (a vörösbort is beleértve) csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Ezt állítja a Nutrition Research novemberi számában megjelent áttekintő cikk.

"A szőlő, a szőlőkivonatok vagy a szőlőből készült termékek fogyasztása hatékony lehet a krónikus degeneratív betegségek, mint pl. a szívbetegség megelőzésében.” – írták a szerzők, az ausztrál népjóléti tudományos és ipari kutatószervezettől. A szerzők áttekintették az egyre gyűlő bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a szőlő polifenoljai több módon is megelőzik a szívbetegségeket és más betegségeket.

A polifenolok a szőlőben és más növényi táplálékban található természetes antioxidánsok. Több típusuk létezik, attól függően, hogy a növény mely részében vannak jelen. A szőlő magja, héja és leve is többféle polifenolt tartalmaz. Az anntioxidáns hatáson keresztül a polifenolok segítenek megelőzni az oxidációból származó sejtkárosodást. A polifenolok csökkentik az LDL (rossz-koleszterin) oxidációját, mely az érelmeszesedés egyik kulcslépése. A szőlő polifenoljai védik a szívet és ereket, csökkentik a trombózis képződését, a szívritmus-zavart és az erek elvékonyodását. Az egyelőre nem tisztázott, hogyan fejtik ki hatásukat, bár azt már felfedezték, hogy hatással vannak a sejtjelzésekre és bizonyos gének működésére. A széles körű egészségvédő hatás azt sejteti, hogy több, egymástól különböző, összefüggő mechanizmus állhat a háttérben.

A legtöbb bizonyíték laboratóriumi és állatkísérletekből származik. Néhány tanulmány azonban alátámasztja, hogy a szőlő betegségmegelőző hatású az emberek esetén. A szőlőmag-kivonattal kezelt embereknél a keringés javulását, a koleszterinszint és a vérnyomás csökkenését figyelték meg. A szerzők szerint a szőlő polifenolok nagy érdeklődésre tarthatnak számot a mai világban, amikor is egyre nagyobb a kereslet az egészségmegőrző tápanyagok iránt.

Korábban már olvashattunk a méz jótékony hatásairól. Kanadában egy kutatás során úgy találták, hogy hamarosan az antibiotikumok helyére léphet a makacs fül-, orr- és torokfertőzések gyógyításában. A tanulmány eredményeit ezen a héten adták elő az Amerikai Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Társaság éves gyűlésén Chicagóban.

Az Ottawa Egyetem orvosai vizsgálataik során azt találták, hogy a közönséges méz megöli azokat a baktériumokat, amelyek az arcüreggyulladást okozzák, és legtöbb esetben hatékonyabbnak bizonyul, mint az antibiotikumok. „Ez bámulatba ejtő” – mondta Joseph Marson kutató a méhek azon képességéről, hogy képesek a virágport hatásos gyógyszerré alakítani.

Az előzetes vizsgálatokat nem élő embereken, hanem laboratóriumban végezték, de a „szuperbaktériumot”, a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureust (MRSA) használták fel, amely antibiotikumoknak fokozottan ellenálló. A hamarosan kezdődő humán vizsgálatok során egy mézoldatot fognak használni „hogy kiűzzék a taknyot az arcüregből” – nyilatkozta az AFP-nek Marson.

A kutatók eddig az új-zélandi manuka mézet és a jemeni sidr mézet vizsgálták. Mindkettő megölte a folyadékban szabadon úszó baktériumokat, valamint a biofilmek 63-91%-át – ezek olyan, a mikroorganizmusok által képzett védőrétegek, amelyek beborítják az arcüreget, a húgycsövet, a katétereket és a szívbillentyűket, hogy megvédjék a baktériumokat a hagyományos gyógyszerektől, így gyakran krónikus fertőzések jönnek létre. A leghatásosabb antibiotikum, a rifampin a kísérletekben a biofilmminták mindössze 18%-át pusztította el.

„Ma sem vagyunk még biztosak abban, hogy hogyan pusztítja el a méz a baktériumokat” – mondta Mason, megjegyezve, hogy „nem minden méz azonos hatékonyságú” és a gyógyító hatás pontos mechanizmusának felderítésére szólít fel. A kanadai mézkerep és pohánka méze nem mutatott ilyen hatást. Korábbi kutatások kimutatták a méz gyógyító erejét fertőzött sebek esetén is.

Copyright AFP [2008] / Translation Medipress

Lehet, hogy mégis a nagyinak van igaza? Egy új tanulmány szerint az elalvás előtt elfogyasztott méz köhögéscsillapító hatású

Mostantól nemcsak a gyógyszerek, hanem a méz is segítheti a sebészeket az operációk utáni sebek gyógyításában - jelent meg egy 18 közlemény bevonásával készült áttekintő tanulmányban az International Journal of Clinical Practice című folyóiratban. A tanulmány vezető szerzője, Fasal Rauf Khan szerint a méz az egyik legősibb táplálék, melyet ősidők óta használnak sebgyógyításra is.  Már a  XX. század elején elkezdték a kutatók vizsgálni a méz sebgyógyító tulajdonságait, de az antibiotikumok 1940-es elterjedése időlegesen kiszorította a mézet a gyakorlatból. A szakemberek szerint a méz gátolja a baktériumok növekedését. A magas cukor-, melletti alacsony folyadéktartalom, a savas környezetet létrehozó glükonsav és a hidrogénperoxid mind-mind hozzájárulnak a mikróbaellenes hatáshoz. A kutatási eredmények alapján a méz csökkentheti a cukorbetegek amputációinak számát is. Dr. Khan hozzátette, hogy a méz nemcsak a sebgyógyulás felgyorsítására, hanem elfertőződött sebek tisztítására és a daganatok ellen is alkalmazható, különösen a laparoszkópos sebészetben. Vastagbél-rákos betegek gyógyítása során olyan sebészeti eljárást használnak, amely tovább szaporíthatja a rosszindulatú rákos sejtek számát. Török tudósok azt feltételezik, hogy a méz kenőcsként való használata megállíthatja a terjedést a metszéseken. Török tudósok szerint a méz kenőcsként való használata segíthet a vastagbél-rák bizonyos eseteiben. Azt feltételezik, hogy a méz akadályként szolgálhat a rákos sejtek elburjánzásához a sebészeti beavatkozás során. A mézet rendszeres időközönként kell alkalmazni, és 3-10 nap alatt képes fertőtleníteni a sebet.
A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy semmiképpen sem szabad önállóan mézzel kezelni a sebet, mindig ki kell kérni a sebész tanácsát, és követni az utasításait!

Forrás: Medipress

A napi rendszerességű pisztácia fogyasztás kedvező irányba változtatja meg a vérzsírok összetételét, aminek köszönhetően jelentősen csökken a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata - állítják amerikai kutatók a Journal of American collage of Nutrition-ban. A magas vérzsírszint köztudottan növeli a szívbetegségek és az agyvérzés kockázatát. A vérben ezek a zsírok fehérjékkel összekapcsolódva lipoproteineket alkotnak, melyek közül hármat ismerünk: a nagy (HDL) az alacsony sűrűségű (LDL) és a nagyon alacsony sűrűségű (VLDL) lipoproteint. A normális összkoleszterin 5 mmol/l-nél kevesebb.

A kutatók 15 közepesen emelkedett koleszterin szinttel rendelkező páciensen figyelték a vér zsírok összetételének változását rendszeres pisztácia fogyasztás hatására. A vizsgálat első öt napjában a résztvevők megszokott étrendjüket követték, majd egyik felük 4 héten keresztül napi kalória-bevitelének 15 százalékát pisztáciával fedezte. Az ezt követő 4 hétig ismét szokásos módon étkeztek. A résztvevők másik fele fordított sorrendben teljesítette a kétszer 4 hetet. A diéta mellett arra kérték őket, hogy nassolás helyett is pisztáciát egyenek. A kúra hatására csökkent a résztvevők összkoleszterin és a LDL szintje, míg a "jó" koleszterinként ismert HDL mennyisége nőtt. Nem változott azonban a vérnyomás, a testtömeg index (BMI), tehát nem híztak a betegek. "Ezek az eredmények azért nagyon érdekesek, mert a napi élelemhez pisztáciát adva drasztikus életmód-változtatás nélkül is védhetjük szívünket" - mondta Dr. James Cooper, a George Mason Egyetem munkatársa. "Kutatásunk eredménye megkérdőjelezi azt a korábbi álláspontot, miszerint a szívbetegségek megelőzése érdekében az alacsony zsírtartalmú élelmiszerek fogyasztása ajánlott. Vizsgálataink szerint az egyszeresen telítetlen zsírsavak mérsékelt fogyasztása, mint például a pisztáciaféléké, sokkal hatékonyabb módja a szívbetegségek megelőzésének, mint a teljes zsírbevitel csökkentése. Ráadásul nagyon kedvező volt a betegek együttműködési hajlama a négy hetes vizsgálat alatt." Az olajos magvak közül a pisztáciában legmagasabb a telítetlen zsírok aránya, 55 százalékuk egyszeresen, míg harmaduk (32 százaléka) többszörösen telítetlen, melyek fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet. Ezen kívül rostokat is tartalmaz, amelyek gátolják a koleszterin felszívódását. A pisztácia már csak azért is jó választás, ha nassolni szeretnénk, mert nagy mennyiségben tartalmaz 7 fontos tápanyagot: tiamint (B1-vitamint), B6-vitamint, rezet, mangánt, káliumot, foszfort és magnéziumot. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatal eddig egyedül a pisztáciát ruházta fel a szívvédő szereppel, amikor 2003-ban kijelentették: "tudományos tények sugallják, bár nem bizonyítják, hogy a napi kb. 40 gramm olyan mag fogyasztása, mint a pisztácia alacsony zsír- és koleszterintartalmú étrend esetén csökkentheti a szívbetegségek kockázatát."