Christian Kandlbauer minden reggel felkel, felöltözik, autóba ül és elmegy dolgozni. Mindez magától értetődőnek hangzik, de a 21 éves ausztrál férfi esetében figyelemre méltó dolognak számít. Az orvosok elmondása szerint ő a világon az első olyan ember, aki robot végtaggal vezet autót. Helen Briggs, a BBC egészségügyi riportere beszélgetett el a szerencsés férfival.
 

Négy évvel ezelőtt Christian egy 20 000 Voltos áramütés következtében elvesztette mindkét kezét. Ma már képes szabályozni balkezének minden ízületét pusztán azzal, hogy arra gondol, mit akar csinálni a kezeivel. Egy hagyományos protézis van a jobb keze helyén.

Az Otto Bock Healthcare orvostechnológiai társaság – amely kifejlesztette az akaratszabályzású kezet – szakértői állítják, hogy Európában ez az első ilyen projekt a maga nemében. Május 19-én fogják bejelenteni Lipcsében egy nemzetközi konferencián, hogy az új technológia készen áll arra, hogy elhagyja a laboratóriumot és a mindennapos használatra.

“A brit páciensek már a következő néhány hónapban profitálhatnak belőle.” – mondta Dr Hubert Egger, az akarattal szabályozható kéz kutatás-fejlesztési projektjvezetője “Christian az első páciens Európában, akin elvégezték ezt a műtétet. Reméljük, a jövőben a többi rászoruló betegnél is sikerrel járunk.”

Dr. Egger csapata részletes sebészeti és technikai iránymutatást tesz közzé az akaratszabályzású kézről. Ez tartalmazza az új technika leírását (TMR-targeted muscle reinnervation, azaz célzott izmok újra-beidegzése) is, melynek lényege, hogy azok az idegek, amelyek azelőtt az elvesztett végtagot mozgatták, a műtét elvégzése után a pótvégtagot is szabályozni tudják.

Christian  játszotta a kísérleti nyúl szerepét a négy éven át tartó kutatásban. A Bécsi Közkórház sebészei a mellkasi izmokba ültették át egy hatórás műtéttel azokat az idegeket, melyek előzőleg az egészséges végtagot szabályozták. Az átültetett idegek az agy elektromos impulzusait továbbítják a mellkasi izmokba. Az izmok felerősítik a jeleket olyan mértékben, hogy a mellkas felületén lévő elektródák fel tudják venni azokat. Ezeket a jeleket egy mikrocomputer értelmezi, és szabályozza a protézis mozgását, amely időben válaszol az agyból érkező gondolatokra. Ez lehetővé teszi Christian számára, hogy úgy tudja szabályozni a művégtagot, mintha az a saját, valódi karja lenne.

Christian már vezetni is tud, állást tölt be, és még egy pohár sört is meg tud fogni! “Nagyon boldog vagyok” – mondta a BBC-nek egy telefonos interjú során. – “Olyan, mint a régi kezem volt, úgy érzem, mintha az új karom a testem része volna.”

Hogyan működik?

Az agyból érkező elektromos impulzusok a karból a mellkasba átültetett idegszövetbe futnak be, melyek a fantomvégtagokat mozgatják a mozgatóparancsra. Az izmok felerősítik az elektromos ingereket, melyeket a bőr felületén található elektródák vesznek fel. Az elektródák analizálják és átalakítják az elektromos jeleket úgy, hogy a mozgatómechanika segítségével szabályozzák a pótvégtagot.

A BLESMA (British Limbless Ex-Service Men’s Association, Egykori Végtagot vesztett Brit Katonák Egyesülete) egyik tagja, Ernie Stables úgy nyilatkozott, hogy bármit, ami növeli az amputáltak életszínvonalát, azt üdvözölnek, és támogatnak, de ennek is megvan az ára. “Az a helyzet, hogy a végtaggyártó centrumok az egész országban elég gyengén vannak finanszírozva” – magyarázza. “Én arra számítok, hogy ez a kezdeményezés megfizethetetlenül drága lesz az egészségbiztosítók számára. Szóval, igen, ez egy jelentős előrelépés, és az Egyesült Királyság potenciális előnyre tehetne szert, ha finanszíroznák. Magánúton is meg lehet oldani, de csak nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy így tegyen.”- mondta Ernie Stables. Otto Bock szerint nehéz költséghatékonnyá tenni ezt az eljárást. A Christian pótkarja mögött álló kutatás is több millió euróba került. Ebből következik, hogy a költség majd akkor fog megtérülni, ha a protézis forgalomba kerül.

Négy évvel később, Christian visszatért a munkába: egy szervízben dolgozik raktári jegyzőként. Korábban szerelőként alkalmazták őt. Kevés emléke van a balesetről, és az azt követő napokról. Azt mondja, eleinte nagyon furcsa volt, amikor a pótkarját feltették, mert el sem tudta képzelni, hogy működhet. Ma már egyszerűen csak hálás, hogy szabadon boldogulhat az életben. “A protézisemmel képes vagyok a mindennapi életemben boldogulni mások segítsége nélkül, és így nem függök senkitől.” – mondja boldogan.