Úgy tűnik, hogy a sebgyógyulás és a kötőszövet képződés hátterében döntően mechanikai hatások érvényesülnek.

Amikor sérülés ér minket, a kialakult seb helyreállítása érdekében a szervezet komplex mechanizmust indít be. Közvetlenül a bőr felszíne alatt folyamatosan olyan specializált sejtek (fibroblasztok) ólálkodnak, melyek a sebben kialakult ideiglenes szövethálózatban aktiválódnak és a seb zárásához szükséges kollagént elkezdik termelni. Az ideiglenes szövetháló (mátrix) kezdetben igen puha és tele van sejtek növekedését serkentő faktorokkal. A fibroblasztok pedig a puha mátrixban folyamatosan rendezgetik a kollagén rostokat, majd ahogy egyre szilárdabbá válik az új kötőszöveti háló, a fibroblasztok hirtelen átalakulnak olyan összehúzódásra képes sejtekké, melyek a mátrixba akaszkodva a seb széleit összehúzzák.

Azonban eddig nem volt ismert, hogy mi készteti a fibroblasztokat erre az átalakulásra. A svájci Ecole Polytechnique Fédérale de Lausanne kutatói felfedezték, hogy a változást egy olyan növekedési faktor hozza létre, mely akkor szabadul fel, amikor a kialakuló szövetháló már elért egy elégséges fokú szilárdságot. A felszabadulás pedig kizárólag mechanikai hatásokra következik be, a fokozódó szövetközi húzóerő hatására a növekedési faktor szinte úgy pattan ki a sejtből, mint a cukorka a csomagolásából. A növekedési faktor hatására a fibroblaszt kontraktilis, azaz összehúzódásra képes fehérjét termel, és a mátrixhoz tapadva fokozatosan összébb húzza a sebet. A folyamat közben persze önmaga is termeli azt a növekedési faktort, mely a többi fibroblaszt átalakulását segíti.