92 esztendős korában elhunyt Robert Furchgott, a Nobel-díjas tudós, akinek kutatása az egyik gáz érlazító hatásával kapcsolatban megnyitotta az utat az olyan forradalmi impotenciaszerek kifejlesztése felé, mint a Viagra.

A gyógyszerész múlt hét kedden hunyt el Seattleben – számolt be lánya a New York Times napilapnak.

A Furchgott által vezetett kutatásban munkatársaival, Louis Ignarróval és Ferid Muraddal kimutatta, hogy a nitrogén-monoxid – melyet elsődlegesen a cigarettából és az autók kipufogógázából származó, a szmog kialakulásához hozzájáruló légszennyező anyagként ismernek – lényeges szerepet játszik az emberi szív-érrendszer működésében, valamint a vérnyomás és a keringés szabályozásában.

A három kutató 1998-ban nyerte el a fiziológiai Nobel-díjat, és a svéd Akadémia hangsúlyozta, hogy ez volt az első olyan alkalom, amikor kutatóknak sikerült bizonyítaniuk egy gáz kritikus hatását az emberi szervezet biokémiai működésére vonatkozóan.

A nitrogén-monoxid, a színtelen, szagtalan gáz az erek lazítására kifejtett hatásának felfedezése kulcsfontosságú lépésnek számított a Pfizer laborvállalat sildenafil nevű merevedési zavarok ellen ható gyógyszerének kifejlesztésében, melyet Viagra márkanéven forgalmaznak. A kis kék tablettát 1998-ban hagyta jóvá az amerikai Élelmiszer és Gyógyszerellenőrzési Hivatal a merevedési zavarok kezelésére, és hamarosan rendkívüli népszerűségre tett szert, lerombolva az e rendellenesség kezelésével kapcsolatos bevett társadalmi tabukat. Körülbelül 35 millió férfi használja a gyógyszert világszerte.

Furchgott a dél-karolinai Charlestonban született 1916. június 4-én, és már fiatalon érdeklődni kezdett a természettudományok iránt. Az észak-karolinai egyetemen szerezte meg kémikusi diplomáját, és 1940-ben az Északnyugati Egyetemen doktorált biokémiából. Évekig a New York-i állami egyetemen dolgozott, és részleges nyugdíjaztatása ellenére egészen a 80-as évekig folytatta kutatásait és az oktatást.

1978-ban véletlenül felfedezett egy elemet az endotheliális sejtekben, amelyek érlazító hatással bírnak, és az elemet endothelium-eredetű relaxáló faktornak (EDRF) nevezte el. Nyolc évvel később rájött, hogy az EDRF valójában a nitrogén-monoxid.

A Nobel-díj átvételekor tartott beszédében Furchgott megjegyezte, hogy a díj névadója, Alfred Nobel, akit a nitroglicerinnel és a dinamittal végzett kutatásaiért ünnepelnek, anginában szenvedett, vagyis az oxigéndús vér elégtelen áramlásától a szívbe, amire nitroglicerint írtak fel neki, ami maga is ismert érlazító szer.

Furchgott rámutatott „a látszólag sorsszerű fejlődésre” a dinamit kifejlesztésétől annak a molekulának a felfedezéséig a nitroglicerinben, amely az erek lazításáért felelős, és amely éppen olyan embereken segíthet, mint maga Nobel.

A hétfőn kiosztott orvosi Nobel-díj nyerteseinek portréja.

HARALD ZUR HAUSEN: A 72 éves Zur Hausen megosztva kapta a díjat a humán papilloma vírus (HPV), mint a méhnyakrák egyik okának kutatásáért, mely a nők között a második leggyakrabban előforduló daganatos betegség. A heidelbergi Német Rákkutató Központ egykori elnöke, professor emeritusa és tudományos igazgatója a hetvenes-nyolcvanas években kezdte kutatásait annak bizonyítására, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a vírus rákot okozhat.

Kulcsfontosságú munkája során bebizonyította, hogy a Burkitt-limfóma kialakulása összefügg az Epstein-Barr vírussal. Ez volt az első lépés annak igazolása felé, hogy a HPV olyan elváltozásokat okoz a méhnyakban, amelyek azután daganat kialakulásához vezetnek.

Zur Hausen szerint a gyógyszergyártók nem lelkesedtek túlságosan, amikor 1984-ben egy HPV elleni oltás kidolgozására sürgette őket, ám ő meg volt győződve róla, hogy a vírus számlájára írható a méhnyakrákos esetek zöme. „A vírusoknak roppant egyszerű a szerkezetük és elő lehetett volna valamit állítani. De az általam megkeresett cégek nem hittek abban, hogy ez nyereséges üzlet lehet és arra hivatkoztak, hogy sokkal sürgősebb problémákat kell megoldaniuk” – nyilatkozta Zur Hausen a Cancer World folyóiratnak.

1991-re egy járványügyi kutatássorozat igazolta Zur Hausen elméletét, megnyitva így az utat két HPV ellen hatásos vakcina, plusz egy kenetvizsgálati módszer előtt, amely a fokozott kockázatú nőket szűri ki.

Zur Hausen 2003-ban távozott a heidelbergi központ igazgatói székéből, ám továbbra is az intézetben dolgozik, ahol felesége, Ethel-Michele de Villiers virológus professzor a papillómavírusok mind a 106 ismert típusából tart mintát.

LUC MONTAGNIER és FRANCOISE BARRE-SINOUSSI: A 76 éves Montagnier és a 61 éves Barre-Sinoussi együtt kapták megosztva a díjat az AIDS elleni harc korai sikereiért.

1983-ban a kutatópáros felfedezte, hogy a HIV vírus okozza az AIDS-et, ez fontos lépés volt a HIV vírus kimutatásában és a retrovírusellenes szerek kifejlesztésében, melyek kordában tartják a vírusok szaporodását. Barre-Sinoussi a párizsi Pasteur Intézet professzora, míg Montagnier a szintén párizsi székhelyű Globális AIDS Kutatási és Megelőzési Alapítvány igazgatója.

„A megelőzés és a kezelés együttesen fokozatosan csökkentették a betegség elterjedését és drámaian megváltoztatták a kezelt betegek életkilátásait” – olvasható a Nobel-közleményben. Úttörő felfedezésüket segítette az amerikai kutató, Robert Gallo, aki megerősítette, hogy valóban a HIV vírus felelős az AIDS-ért. 1986-ban Montagnier Gallóval és Myron Essex-szel együtt Lasker-díjat kapott, mely a Nobel-díj amerikai megfelelője.

Montagnier 1972-ben hozta létre a virológiai osztályt a Pasteur Intézetben és 1991-től az intézet AIDS-osztályát vezette. 2002-ben az Egyesült Államokba távozott, hogy ott folytassa kutatásait. Barre-Sinoussi, akivel megosztva kapta a díjat, mindig diszkréten a főnöke árnyékában maradt. Amikor Montagnier választása rá esett, épp a retrovírusok és a rák közötti kapcsolatot kutatta. A kutatópáros úttörő felfedezése óta az AIDS kutatásának szentelte magát, 1998 óta vezeti kutatólaboratóriumát a Pasteur Intézetben.