A Parkinson-kór a második leggyakoribb neurodegeneratív kórkép az Alzheimer-kór után a világon. A legtöbb, Parkinson-kórban szenvedő beteg számára az egyetlen szer, amely csökkenti a remegést, a merevséget és a motoros készség romlásával járó mozgáskorlátozottságot, az L-DOPA. Ám a betegség előrehaladtával az L-DOPA jelentős mellékhatásokat okozhat, amelyek ellensúlyozzák annak hatékonyságát. - írja a Medipress

online kiadása számol be.

„Eredményeink alapján érdemes lesz olyan gyógyszereket kifejleszteni, amelyek a szerotonin 1B receptorra hatnak, és így az előrehaladott Parkinson-kór kezelésévé válhatnak.”- közölte Per Svenningsson társszerző, a Karolinska Intézet kutatója.

A dopamin nevű neurotranszmitternek számos funkciója van az agyban, beleértve a mozgás szabályozását is. A Parkinson-kórra jellemző a dopamin-termelő idegsejtek fokozatos degenerációja, amely remegést, merevséget és a mozgásszabályozás hiányát okozza. Ezek az idegek a középagytól a corpus striatum nevű agyi régióig terjednek. A dopamin-jelátviteli útvonal ugyan károsodott a Parkinson-kóros betegekben, a szerotonin termelés viszont erős marad. Emellett több szerotonin-receptor is expresszálódik a striatumban és áll készen az L-DOPA hatásának módosítására.

Két éve Greengard és Svenningsson azonosítottak egy p11 nevű fehérjét, amely a szerotonin útvonal szabályozójaként működik az agyban. A kutatók bebizonyították, hogy a p11 növeli a szerotonin 1B receptorok koncentrációját a szinapszisokban, evvel növelve a szerotonin útvonal hatékonyságát; és összefüggésbe hozták ezt a kölcsönhatást az egyén depresszióra való hajlamával, valamint az antidepresszáns kezelésre adott válaszával.

Kutatásukban azt is kimutatták, hogy a p11 és a szerotonin szintén szerepet játszanak az L-DOPA okozta tünetek kialakulásában előrehaladott Parkinson-kór esetén. Svenningsson és Xiaoqun Zhang, a Karolinska Intézet végzős hallgatója, egereken modellezték a Parkinson-kórt, ahol a 6-OHDA vegyülettel elpusztították az egyik agyfélteke dopamin-idegsejtjeit. Az L-DOPA, mivel ez egy dopamin-helyettesítő és serkentő molekula, a 6-OHDA-val kezelt egereknél azt okozza, hogy a dopamin-kiírtott agyféllel ellenkező irányba forogjon a testük.

Amikor ezeknek az egereknek L-DOPA-t adtak, a szerotonin 1 receptorok és a p11 fehérje emelkedett szintjét mérték a striatumban. A kutatók ezután egy CP94253 nevű molekulát használtak, amely a szerotonin 1B receptorhoz kötődik és utánozza a szerotonin hatását. CP94253 molekulát adtak a 6-OHDAval kezelt egerek két csoportjának: az egyik csoportban a p11 gén ki lett ütve, a másikban érintetlenül hagyták azt.

A CP94253 kezelés után a forgó viselkedés és az akaratlan mozgások csökkentek a p11-érintetlen, 6-OHDA-kezelt egerekben, míg a p11-el nem rendelkező egereknél nem – ez azt feltételezi, hogy a CP94253 a p11-en keresztül hat. A kutatók szerint a CP94253, hasonlóan a szerotonin 1B receptor agonistákhoz, gátolhatja az L-DOPA okozta viselkedést a GABA kibocsátás csökkentésével. A GABA egy kémiai jelátvivő molekula, amely gátolja az idegi impulzusok transzmisszióját; és olyan idegsejtek termelik, amelyek dopamin D1 receptort tartalmaznak.

„A dopamin D1 receptorok gátlása nem válhat az L-DOPA okozta mellékhatások kezelési megoldásává, mivel  ez tönkretenné az L-DOPA terápiás hatékonyságát.”- közölte Greengard. „Olyan vegyületek kifejlesztése, amelyek a szerotonin 1B receptort célozzák meg, az előrehaladott Parkinson-kór kezelésének egy új megközelítésétét jelentenék.”

A Minnesota Egyetem kutatói nemrég felfedeztek egy olyan módszert, melynek segítségével kikapcsolhatók a fertőzés elleni küzdelem során aktivizálódó emberi T-sejtek. -írja a Medipress.

A szervezet immunrendszerének szabályozása szempontjából is fontos, hogy lehetőség nyílt az mRNS (a sejten belüli üzenetszállító nukleinsav) lebontásának elősegítése révén kikapcsolni bizonyos géneket. A felfedezett módszer lehetőséget adhat arra is, hogy autoimmun betegségek esetében (rheumatoid arthritis, vagy lupus) kikapcsoljuk a nem megfelelően reagáló immunrendszert.

„Bár munkánk során a T-sejtek alaposabb megismerésére összpontosítottunk, a felfedezett jelátviteli út minden emberi sejtben jelen van. Emiatt eredményeink hozzá járulnak ahhoz, hogy jobban megismerjük a sejtek működését és megértsük funkcióikat.” – magyarázta Dr. Paul Bohjanen, a kutatócsoport vezetője.

Fertőzés esetén a T-sejtek aktiválódnak és elkezdenek osztódni azért, hogy a szervezet minél hamarabb le tudja küzdeni a fertőzést. Amikor a küzdelemnek vége és a fertőző forrást a sejtek már eltávolították, a szervezetnek vissza kell térnie nyugalmi állapotába, melyhez az szükséges, hogy az aktivizálódott, de immár szükségtelen immunsejtek nyugalmi állapotba kerüljenek. Ha azonban ez elmarad, akkor a továbbra is aktív immunsejtek már károsak lesznek a szervezet számára, sőt akár daganatsejtekké is átalakulhatnak.

A kutatók munkájuk során a T sejtek mintegy hatezer génjéhez tartozó mRNS lebomlási idejét vizsgálták és a kapott adatokat számítógép segítségével elemezték Dr. George Karypis professzor számítástechnikai laborjában és kiválogatták azokat, melyek a T-sejt inaktiválódása során nagyon gyorsan lebomlottak. A kapott eredményeket molekuláris biológiai kísérletek segítségével ellenőrizték és megállapították, hogy valóban azokat az mRNS-eket találták meg, melyek azokhoz a génekhez tartoznak, melyek feladata az immár szükségtelenné vált immunsejtek inaktiválása.