A Karolinska Intézet (Svédország) munkatársai új módszerrel készült antibiotikumokat mutattak be a FASEB Journal oldalain, melynek segítségével a rezisztens törzsekkel, például az MRSA-val szemben is fel lehet venni a harcot.

Az antibiotikumokkal szembeni ellenállás terjedése egyre súlyosabb közegészségügyi problémát jelent. Mivel a gyógyszerfejlesztők rendelkezésére csupán korlátozott módszerek állnak, ezért az újfajta antibiotikumok megjelenését szkepticizmus övezi, ráadásul a széles spektrumú antibiotikumok sem jelentenek megoldást. Ezért jelentős Arne Holmgren professzor és munkatársainak felfedezése, akik a tioredoxin-rendszer szelektív gátlásán keresztül értek el hatást, ugyanis a mechanizmus számos baktérium terjedéséhez alapvető. A kutatók reményei szerint a megközelítés új eszközt jelent a gyomorfekélyt okozó Helicobacter pylorival, a TBC-vel, vagy a rezisztens Staphylococcus aureusszal (MRSA) szemben.

A tioredoxin-rendszer minden sejtben jelent van, és központi szerepet tölt be a DNS újdonképződésének folyamatában. Emellett védi a sejtet az oxidatív stresszel szemben is, amit a szabadgyökök, és más oxidáló ágensek megjelenése okoz. Ilyen stressz-faktort jelent a baktérium számára az, amikor a fehérvérsejt megtámadja. Azonban ez a fajta védelem sok sejtben kétszintű, a tioredoxin-reduktáz mellett egy másik enzim is jelen van, a glutaredoxin. Ezzel szemben egyes kórokozókban, például a Helicobacter pyloriban, a TBC baktériumában és az MRSA-ban csak az egyik komponens található meg, így ezek nagy fogékonyságot mutatnak a tioredoxin-reduktáz működését gátló szerekkel szemben. További szelekciós tényező, hogy a baktériumok enzimének szerkezete nagyfokban eltér az emberi sejtek tioredoxin-reduktázától.

A kutatók egy gyulladásgátlóként alkalmazott kísérletes gyógyszerrel, az ebselennel foglalkoztak, és megállapították, hogy a szer a baktériumok tioredoxin-rendszerének működését is blokkolja. Kísérletes körülmények között leírták, hogy a szer egyes baktériumtörzseket elpusztítja, míg másokkal szemben nem hat. Genetikailag módosították az egyébként nem fogékony Escherichia coli baktériumokat, és a módosítás miatt a kezelés elpusztította a mikrobákat. Az alkalmazott genetikai módosítás ugyanakkor számos kórokozónak normál esetben is sajátja.

Régóta tudjuk, hogy az áfonyaszósz vagy az áfonyalé rendszeres fogyasztása hatásos védelmet nyújt a húgyúti fertőzések ellen. A kutatók megpróbálták kivonni az áfonyából a fertőzést megakadályozó hatóanyagot, de vizsgálatok alapján az áfonya hatásosabbnak bizonyult természetes formájában.

A Worcesteri Politechnikai Intézet (WPI) kutatói által végzett új tanulmány azt vizsgálta, hogy az áfonyából készült kivonat kondenzált, tabletta formában ugyanolyan hatásos lehet-e a fertőzések megelőzésében, mint az áfonyaszósz, vagy áfonyalé. A proantocianidok, röviden PAC, a flavonoidok azon csoportja, melyről azt feltételezték a kutatók, hogy ez adja az áfonya fertőzést megelőző tulajdonságát. A WPI jelentéséből azonban az derült ki, hogy az áfonyalé önmagában sokkal hatásosabban előzi meg a fertőzésekért felelős biofilm képződést, mint az áfonyából kivont PAC.
A húgyúti fertőzéseket elsősorban az E. coli baktérium virulens formája okozza. Az E. coli baktérium felületén apró, szőrszerű kinövések találhatók, melyek kampó módjára beleakaszkodnak a húgycső belső felületén lévő sejtfalakba, ezek a virulens baktériumok egy úgynevezett biofilmet képeznek és fertőzést okoznak. „A vizsgálatok bebizonyították, hogy az áfonyalé biofilmkialakulást gátló képessége sokkal komplexebb, mint azt eredetileg feltételeztük” - mondta Terri Camesano vegyészprofesszor, a tanulmány szerzője. „A tanulmány során egyértelművé vált, hogy a PAC önmagában nem hatásos a fertőzések megelőzésében.”
A kutatás részleteit a Food Science and Biotechnology című tudományos szakfolyóirat online kiadásában jelentették meg

A pneumococcus elleni harc olyan, mintha mozgó célpontra lőnénk, ugyanis az a vakcina, mely egyes törzsek terjedését ellehetetleníti, új törzsek kialakulásának kedvez – állítják holland kutatók a Journal of the American Medical Association lapjain.

A Streptococcus pneumoniae baktériumnak mintegy 90 fajtája létezik, melyek súlyos betegségeket, tüdőgyulladást és agyhártyagyulladást idézhetnek elő. Lieke Sanders és az Utrechti Egyetem kutatói a Pfizer cég Prevnar 7 nevű pneumococcus-védőoltásával oltott gyermekeket tanulmányozták. Megállapították, hogy esetükben sokkal nagyobb a 19A-val jelölt törzs okozta fertőzés kialakulása, mint a nem oltott gyermekekben.

 TOVÁBB

Solobacterium moorei az a kórokozó, amelyik nagymértékben felelős a krónikus kellemetlen szájszagért vagy a halitózisért (rossz szagú lehelet) – jelentették be a biológusok szombaton, az „American Association for Dental Research” (Amerikai Fogtudományi Kutató Szövetség) éves találkozóján Dallasban.  - írja a Medipress.

A Washington Egyetem kutatói felfedezték, hogy a Staphylococcus aureus baktérium, beleértve a hírhedt MRSA (methicillin rezisztens) törzseket is, miként áll ellen testünk a fertőzések elleni természetes védekezésének. Munkájukról amely akár a baktériumok elleni harc új módjaihoz vezethet a Science március 21-i kiadása számol be.-írja a Medipress.

Dr. Ferric Fang, az egyetem laboratóriumi orvostan és mikrobiológia professzora és munkatársai, Dr. Anthony Richardson, valamint Dr. Stephen Libby elhatározták, hogy megállapítják, mitől "jobb" kórokozó a S. aureus a többi baktériumnál. A kutatók a nitrogén-oxid (NO) nevű vegyületre koncentráltak, amely egy természetes antibiotikum, a sejtjeink termelik, hogy megvédjenek a kórokozók ellen. A legtöbb baktérium számára a NO olyan környezetet alakít ki, amely folyamatosan támadja a mikróbákat, nem hagyja őket lélegezni vagy fermentálni, amely kémiai folyamatok a baktérium növekedését tennék amúgy lehetővé.

A kutatók azt találták, hogy a S. aureus olyan mechanizmussal rendelkezik, amely lehetővé teszi a tejsav termelését NO jelenlétében, így kémiai egyensúlyt képes elérni és a kíméletlen gazdaszervezet ellenére tovább képes növekedni és tenyészni. Amikor a S. aureus-t NO éri, egy új enzimet kezd termelni, amely a tejsav termelésért felelős, egy másik enzimmel együtt, ami átalakítja a NO-t nem mérgező termékké. A NO az orrban és az orrjáratokban gyakran előforduló molekula, és eredetileg a kórokozók ellen véd. Ám a S. aureus az NO ellenére szintén gyakran található az orrban, magyarázták a kutatók.

Amikor a kutatók úgy módosították a S. aureust, hogy az ne legyen képes többé tejsavat termelni, a baktérium nem tudta tovább tolerálni a NO-t. A módosított baktériumok ezen kívül elvesztették azon képességüket is, hogy ellenálljanak a gazdaszervezet immunsejtjeinek, és így halálhoz vezető fertőzést okozzanak egerekben. 

„Az MRSA egy hatalmas közegészségügyi problémát jelent, a kórházban és a közösségben szerzett fertőzések kórokozójaként.”- magyarázta Fang. „A S. aureus a világ népességének kb. egyharmadában már kolonizálódott, így a hagyományos antibiotikumok valószínűleg nem jelentenek teljes megoldást az MRSA problémára.” Ugyanakkor, tették hozzá a kutatók, a baktériumot érzékenyebbé téve természetes védekezőrendszerünk iránt, az a népesség „dekolonizációjának” és a staphylococcus fertőzések megelőzésének új stratégiájához vezethet.

Szalmonella baktérium:

Extremophil, vagyis szélsőséges körülményeket is tűrő mikroorganizmusokkal kísérleteznek német kutatók, azzal a céllal, hogy a parányok csodás életképességéből valamit az emberi szervezetek is hasznosítsanak. Milliárd évekkel ezelőtt, amikor a Föld gyakorlatilag még lakatlannak volt mondható, már éltek rajta mikroorganizmusok, baktériumok. Ahhoz, hogy mindmáig fennmaradjanak, valóban túlélő-bajnokoknak kellett lenniük. Akadnak ilyen extremophilek, azaz extrém körülményekhez is alkalmazkodó, apró szervezetek! A különleges képességű baktériumok megtalálhatók a magasabb rendűeket halálra fagyasztó hideg rétegekben csakúgy, mint például egy kihunyt indonéziai vulkán már vízzáró réteggel bélelt kürtőjében lévő kénsavas tóban. (A csaknem tömény kénsav a kitörések során a kürtő falára rakódott kénből alakult ki, a sárga elemet a mélyedésbe bemosó esőzések hatására). Mások, az úgynevezett thermophil baktériumok 800 Celsius fokos hőmérsékleten is életképesek maradnak, s vannak olyanok, amelyek ellenállnak a sugárzásoknak, s szaporodni is képesek, mert kifejlődtek bennük olyan, a terheléseket, stresszt kivédő molekulák, amelyek segítségével nagyon gyorsan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Német kutatók mindezek ismeretében azon fáradoznak, hogy ezt a csodálatos alkalmazkodó- és túlélő képességet valamiképpen átmentsék magasabbrendű szervezetekbe, akár az emberébe is. Kutatómunkájuk első lépéseként az extremophil mikroorganizmusokat sós melegvízben tenyésztették, mivel ezek az élőlények ilyen közegben szaporodnak a leggyorsabban. Amikor már elég nagy mennyiségben gyűltek össze a tartályban, a víz sótartalmát fokozatosan csökkentették, majd az éltető közeget teljesen leeresztve finom szűrőkkel fogták fel a baktériumokat. A hamarosan kiszáradó mikroorganizmusokból aztán kivonták azokat az anyagokat, amelyekből majdan az emberek tovább élését is elősegítő szert remélik előállítani. Egyelőre azonban a kivonatot csak a napsugárzás ellen védő napolajokban és öregedésgátlóként néhány speciális bőrkozmetikumban hasznosítják.

/Forrás:MTI-Press/

Magas lázat, vérszegénységet, és halált okozhat egy új baktériumtörzs, ami orvosi körökben komoly aggodalmat váltott ki. Egyelőre nem tudni, a baktériumok hogyan terjednek - írja a Die Welt című német lap internetes kiadása.Annyi bizonyos, hogy a fertőzés megjelenésével egyidejűleg versenyfutás kezdődik az idővel, a verseny elvesztése pedig a páciens életébe kerülhet. Amerikai kutatók egy szaklapban, a New England Journal of Medicine-ben közzétett tanulmánya számol be egy 43 éves amerikai nőről, aki három héten át Peruban utazgatott, majd két héttel a hazatérése után a maláriához és a tífuszhoz hasonló szimptómákkal szállították kórházba. A páciensnek magas láza és életveszélyes vérszegénysége volt, lépnagyobbodásban szenvedett, kiütései voltak, és nem tudott aludni sem. A kezelés hatására az asszony meggyógyult, azonban az orvosok tovább vizsgálódtak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a betegség hasonlít ahhoz a járványhoz, amely a tizenkilencedik század végén Peruban a vasúti építőmunkások, az első világháborúban pedig az európai nyugati fronton harcoló katonák között ütötte fel a fejét. Akkor az úgynevezett "lövészárok - láz" fertőzött tetvek által terjedt. Kórokozóját egy Alberto Barton nevű perui orvos fedezte fel, róla nevezték el "bartonellózisnak". Jane Koehler, a Kaliforniai Egyetem kutatója már korábban írt egy tanulmányt arról, hogy az úgynevezett "macskakaparás betegség" bakteriális eredetű, és a bartonellózist kiváltó kórokozóval rokon baktérium okozza. Ennél a betegségnél a kórokozók a bőrön lévő kis karcolásokon kerülnek a szervezetbe. Az amerikai kutatók által most felfedezett baktérium a bartonella rochalimae újabb típusa, ami azért roppant veszélyes, mert ha nem ismerik fel, és nem kezelik a betegség korai szakaszában, akkor halált okozhat - írja a Die Welt Online.
/Forrás:MTI, Eurekalert/