A pulzust és a szívverést általában az élet jeleként szokás értelmezni, ám a Texasi Szív Intézet kutatói egy új módszert találtak, amivel pulzus és szívdobogás nélkül a vért továbbra is keringésben lehet tartani.


























Dr. Billy Cohn és Dr. Bud Frazier, a Texasi Szív Intézet kutatói egy olyan új mesterséges szív fejlesztésén dolgozott, amelyik nem tud elromlani és elhasználódni, valamint nem okoz vérrögöket és fertőzéséket. A legnagyobb különbség a természetes szívvel szemben, hogy az új találmány teljesen másképp működik, ugyanis egyáltalán nincs szívverés, sem pulzus.

Az új eszköz olyan technológiát alkalmaz, amelyet még az 1980-as években használtak a szívgyengeségben szenvedők megsegítésére. A ventrikuláris, vagy szívkamrai segédeszközt (VAD) úgy tervezték meg, hogy vagy a jobb-, vagy a baloldali szívkamra működését segítse. Az eszközön egy rotor kis lapátokat forgat, melyek képesek folyamatos keringésben tartani a véráramot.  

A VAD-ot tehát eredetileg úgy alkották meg, hogy csak a szív egy bizonyos részét segítse, de Dr. Cohn és Dr. Frazier továbbfejlesztésének köszönhetően két ilyen segédeszköz összekapcsolásával hatékonyan lehet egyszerre segíteni a szív mindkét oldalát. 

A kutatók először borjúkon tesztelték az új segédeszközt. A borjú szívét műtéti úton eltávolították, majd beültették a helyére az új eszközt. A borjú azóta egészséges és teljes életet él, annak ellenére, hogy egyáltalán nincs mérhető pulzusa, vagy szívverése, a különböző orvosi szívtesztek tehát minden kétséget kizáróan halottnak nyilvánítanák. Azóta a kutatók már egy emberen is letesztelték a segédeszközt, és a vizsgálatok alapján ott is hibátlanul működött.

 

A Biológiai Tudományok Kutatóintézetének munkatársai egy matematikusok által vezetett nagyszabású projektbe kezdtek. Céljuk az immunrendszer matematikai alapú általános modelljének elkészítése, mely közös kiindulópontként jelentős mértékben fogja segíteni az egymással párhuzamosan végzett kutatások közötti kommunikációt.-tudtuk meg a Medipress forrásából. 

A kutatók megvizsgálják, hogy az immunrendszer különböző sejtes elemei hogyan dolgoznak egymás mellett, és az így kapott információkat próbálják matematikai nyelven megfogalmazni és egy számítógépes modellt létrehozni. A kutatók reményei szerint a modell lehetőséget teremt majd arra, hogy különféle kutatási területű tudósok egymással együtt tudjanak működni. Az immunrendszer az emberi szervezet egyik legbámulatosabb és legösszetettebb rendszere, melyet még a tudósok sem ismernek teljes mértékben. Az immunrendszerrel foglalkozó immunológia hagyományosan a minőségi tudományokhoz tartozott, azaz a sejtes és a molekuláris összetevők megismerésére és azok működésének meghatározására törekedett. Ahhoz azonban, hogy pontosan meg tudjuk érteni, miként működik a rendszer, az elemeket összességében, mennyiségileg kell vizsgálni.
"A valós idejű térbeli képmegjelenítő eszközök segítségével követhetővé vált paraziták egy alapjaiban új szemléletet hoznak az immunrendszer kutatásába. Ezek segítségével egyszerre tudjuk vizsgálni az immunválasz létrejöttét szabályozó sejteket, az általuk termelt fehérjék és egyéb jelzőanyagok mennyiségét, eloszlását, azok hatásait, melyre néhány évvel ezelőtt még remény sem volt. Az immunológia matematikai alapokra helyezése mindenkinek segíteni fog megfelelő módon értékelni a kutatás során kapott eredményeket, valamint segít feloldani az ellentmondásokat. De mindamellett lehetőséget teremt újabb és átfogóbb vizsgálatok elvégzésére, melyek alapján összeállhat a nagy kép az immunrendszer pontos működéséről" - fejtette ki Dr. Carmen Molína-Paris, aki a Leeds Egyetem kutatójaként a munka egyik irányítója.