Ezek közül a gének közül sok az agysejtek közötti jeltovábbításban működik közre. A tanulmányt az Imperial College London és a GlaxoSmithKline kutatói készítették, és alátámasztja az elméletet, hogy a betegségben a sejtek kommunikációja szenved zavart.

A skizofrénia az elképzelések szerint 100 ember közül egyet érint. A tünetek sokfélék lehetnek a hallucinációktól a motiválatlanságon át a társas érintkezés zavaráig. A betegség csak kevés fizikai elváltozással jár az agyban, az okok pedig általában ismeretlenek.

Néhány tudós úgy véli, hogy a skizofréniát okozhatja az agy túlzott dopamintermelése, részben amiatt, mert a dopaminblokkoló gyógyszerek hatásosak erre a betegségre. Egy másik feltételezés szerint az idegsejteket burkoló myelin sérül. Az új tanulmány felfedte, hogy a dopaminhoz és a myelinhez kapcsolódó gének nem működnek eltérően a skizofrén és az egészséges emberek esetében.

Jackie de Belleroche professzor, az Imperial College London folyóiratának szerzője elmondta: „A hatékonyabb kezelés felé vezető első lépés az, hogy megértsük, mi zajlik valójában, mely gének játszanak szerepet benne, és hogyan működnek. Az új tanulmányunk leszűkítette a lehetséges vizsgálandó célpontok körét.”

Amellett, hogy az új tanulmány az agyi jelzéseket jelöli meg a skizofrénia okaként, az új eredmények az állapot diagnosztizálásának új módszereihez is vezethet. Jelenleg a betegséget a viselkedés alapján állapítják meg.

"A legtöbb beteget tinédzserkorában diagnosztizálják, vagy a húszas éveik elején. Ha korábban felismernék a problémát, akkor hatékonyabban lehetne őket kezelni, javulna az életminőségük. Csodálatos lenne, ha a gyógyszerszedés helyett még idejekorán változtathatnának az életükön.” – tette hozzá de Belleroche professzor.

A kutatók 23 egészséges és 28 skizofrén beteg agyszövetének vizsgálata után jutottak következtetésre. Angol betegek által felajánlott mintákat vizsgáltak, és összehasonlították egy hasonló amerikai vizsgálat eredményeivel. Mindkét tanulmányban ugyanazokat a változásokat figyelték meg.

Ez a tanulmány része egy nagyobbnak, mely a mintákban található fehérjéket, DNS-eket és mRNS-eket vizsgálták. A mintát két, sizofréniával összefüggésbe hozott agyi területről vették: a frontális kéregből és a temporális kéregből. Az mRNS a DNS apró részeinek másolata, melyek a fehérjeszintézisben vesznek részt. A DNS-től eltérően az mRNS eltér a test különböző részeiben.