Átlagban 12,9 öngyilkossági esetet jegyeztek 100 ezer lakosra számítva tavaly Romániában, a többségében magyarlakta Hargita megyében viszont ez az arány sokkal magasabb volt: 28,8 öngyilkosság jutott 100 ezer lakosra. 'Ezzel a számmal továbbra is élen járunk, utánunk nyomban ott van Kovászna megye' – közölte a napokban az egyik központi román napilap nyomán az Erdély.Ma. 'Ami abból a cikkből kimaradt, az az, hogy nincs semmi új ebben: mióta ilyen jellegű statisztikák készülnek, mi, magyarok tartjuk pozíciónkat.'

1940-ig visszamenőleg mindig az elsők között voltunk az ország öngyilkossági statisztikáiban' – mondta dr. Veress Albert csíkszeredai pszichiáter főorvos, aki éveken át behatóan foglalkozott e témával. 'Sőt, ha visszamegyünk az időben az Osztrák–Magyar Monarchia koráig, az európai népek közül a magyarok akkor is élen jártak az öngyilkosságban.' Albert Ildikó klinikai pszichológus azt mondja, hogyha az utóbbi 4-5 esztendő adatait vesszük figyelembe, Magyarországon lényegesen javult a helyzet: bár mindig az elsők között voltak e téren az európai statisztikákban, ma már lényegesen hátrább csúsztak.

Magyar jellegzetesség

A magyarországi javuló tendenciák ellenére a szakemberek egybehangzóan állítják: az öngyilkosságra való hajlam a magyarság jellegzetessége, de ez nem csak ránk jellemző. Statisztikailag kimutatható, hogy egyes népeknél – például litvánoknál, finneknél, oroszoknál is – magasabb az öngyilkossági ráta, mint más nemzet tagjai között. A magyarokra ez olyannyira igaz, hogy kutatások kimutatták: az ausztráliai és amerikai magyar emigránsok körében is hasonló volt az öngyilkosok aránya a magyarországihoz.

Miért pont mi?

Az ok sokrétű, biológiai, pszichológiai és szociális tényezők egyaránt közrejátszanak. Azt viszont ma már egyértelműen kijelentik a szakemberek, hogy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyarság körében tapasztalható magas öngyilkossági rátát nem lehet a Trianon-szindrómával magyarázni, magyarán, nem a román elnyomás miatt vet véget életének több ember a két székely megyében, mint az ország többi régiójában.

'A Trianon-szindrómánál valószínűbbnek tartom azt az okot, hogy a magyarok meghasonultak önmagukkal' – véli Albert Ildikó klinikai pszichológus –, 'hiszen annak ellenére, hogy több mint ezer éve felvette népünk a kereszténységet, még mindig az orra alá dörgölik ázsiai származását. Történelme során a magyarság volt az, amely mindig kiállt, megálljt parancsolva a tatárnak, töröknek, mi védtük Európát, mi fizettük a sarcot, de minket állandóan leigáztak, és ezt igazából Európa soha nem köszönte meg. Érthető, hogy ennek a népnek a nemzeti öntudata eléggé meg van rugdosva.'

A szakember azt állítja, hogy az öngyilkosságra való hajlam kultúrafüggő, ami a magyarság kultúrájában markánsan benne is van. Hiszen, mint ahogy a japánoknál a harakiri, a magyaroknál is része a kultúrának a becsületből elkövetett öngyilkosság. Szép számmal találunk erre példát a nemzet nagyjai között, és a példa terjed, sokszor járványszerűen. Ráadásul ott van a magyarok alapattitűdje, az elégedetlenség: íróink, költőink sokszor ostorozták magukat, népüket, és mindig jellemző volt az elvágyódás.

'Néha divatként is feltűnik a jelenség, sokszor egy-egy irodalmi mű hatására ugrik meg az öngyilkosok száma, hiszen, mint a kis népek általában, a magyarok fokozottan vevők a divatra, ráadásul mi, magyarok, vevők vagyunk mindenre, ami lehangoló' – állítja Albert Ildikó.

Ital és bicska

'Mindehhez az általános magyar sajátossághoz hozzáadódik, hogy a székely nem kifejezetten jó kedélyű nép, zordabb éghajlaton, sajátos körülmények között él, ehhez társul még egy sajátos kultúra is, melynek része, hogy magamnál hordom a bicskát, hogy néha nem fontos az emberi élet. Jellemző rá egy rosszul értelmezett kivagyiság, egy rosszul értelmezett becsület is. Ráadásul elöl járunk az alkoholizmus statisztikáiban is, és Székelyföldön igen sok öngyilkosságot alkohol hatása alatt követnek el az emberek' – mondja Albert Ildikó.

Csak óvatosan a számokkal

Jellemző tehát a magyarra az öngyilkosságra való hajlam, és ez alól nem kivétel a kisebbségi sorban élő magyar sem, sőt. Ennek ellenére a szakember óvatosságra int a statisztikákkal kapcsolatosan.
'Tény, hogy a két székely megye előkelő helyet foglal el a romániai öngyilkosságok statisztikájában, de a hivatalos számadatokat nem biztos, hogy készpénznek kell venni. Lehet, hogy mindössze azért van nálunk más megyékhez képest ennyivel több öngyilkosság, mert nálunk pontosan vezetett statisztikák vannak. Hogy más megyékben ezek mennyire pontosak, nem tudjuk' – véli Albert Ildikó, aki azt is hozzáteszi, hogy a szakirodalomban például romániai adatokra való hivatkozásokat már nem is nagyon találni, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy azok nem mindig fedik a valóságot.

Idén már 41

A Hargita Megyei Rendőr-felügyelőség adatai szerint idén Hargita megyében 41-en vetettek véget ön kezűleg életüknek, 37 férfi, és 4 nő. Többségük 40 év fölötti, 25 évnél fiatalabb volt 3, 25 és 40 év közötti volt 6 személy. A rendőrség szerint a legtöbben valamilyen gyógyíthatatlan betegség, illetve családi konfliktus miatt vetettek véget életüknek, igen gyakran alkohol hatása alatt.
 

  [Forrás: OrientPress Hírügynökség]

Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatala (FDA) a legmagasabb veszélyességi csoportba akarja átsorolni az epilepszia elleni gyógyszerek egy részét, mivel több éves kutatómunka után kiderült, hogy fokozzák az öngyilkosság és öngyilkos gondolatok rizikóját. -írja a Medipress.

Az FDA szakértői a marylandi Beltsvilleben fogják nyilvánosan tárgyalni az antiepileptikumok ügyét, melyek közül a carbamazepin, felbamát, gabapentin, levetiracetam, oxcarbazepin, tiagabin, topiramát, valproát és a legjobb eladási mutatókkal rendelkező pregabalin és lamotrigin kaphatnak úgynevezett „fekete-doboz” figyelmeztetést, ami a legveszélyesebb gyógyszercsoportokra jellemző. Az FDA a témában megjelent, csaknem 200 kutatás eredményén alapuló áttekintése már megtekinthető a hivatal honlapján. A vizsgálatokba bevont betegek száma majdnem elérte a 44 ezret. A végkövetkeztetés szerint az antiepileptikumok 1,8-szeresére, vagyis kerekítve csaknem duplájára növelik az öngyilkos magatartásformák rizikóját. Öngyilkos magatartásformák alatt öngyilkos gondolatok, próbálkozások és végrehajtott öngyilkosságok egyaránt értendők.

A jelenség hátterében álló okok egyelőre tisztázatlanok, ismerte el Dr. Russell Katz, az FDA Neurológiai Termékek Osztályának igazgatója. Hozzátette, hogy az ismeretlen mechanizmus még nem ok az átsorolás elhalasztására, és hogy nem terveznek hasonlót minden epilepszia elleni gyógyszer esetében. Ezeket a szereket az epilepszián kívül egyéb betegségek, így a migrén, idegi eredetű fájdalom és néhány pszichiátriai rendellenesség, például a mániás depresszió kezelésére is használják. A Washington Post szerint az epilepszia elleni szerek ötödik helyen állnak az eladási listákon az Egyesült Államokban, 2007-ben 10 milliárd dollár értékben adtak el belőlük.

Az aarhus-i egyetemi kórház kutatói több mint 21 ezer, 1981 és 1997 között történt öngyilkossági esetet áttanulmányozva arra a felismerésre jutottak, hogy az öngyilkosságot elkövetők 2,32%-a epilepsziás volt, miközben az átlagnépességből választott 400 ezer fős mintában a betegség aránya mindössze 0,74% volt. A kutatók még az olyan tényezők, mint a mentális betegségek, munka, jövedelem és családi státusz figyelembe vétele után is kétszer hajlamosabbnak találták az epilepsziásokat az öngyilkosságra. Azoknál, akiknél a kutatást megelőző fél évben diagnosztizáltak epilepsziát, ötször nagyobb volt az öngyilkosság esélye, csakúgy, mint azoknál, akik valamilyen pszichiátriai betegségben is szenvednek: esetükben az arány 14-szer nagyobb, mint az átlag népesség körében. Érdekesség, hogy míg az egészségesek körében a kor előrehaladtával az öngyilkosságra való hajlam nő, az epilepsziások esetében ez fordított: idős korra csökken. Dr. Jakob Christensen, a felmérésben résztvevő egyik kutató szerint a krónikus betegségek, mit pl. az epilepszia, számos olyan tényezővel járnak, melyek az érintettek életminőségét jelentősen rontják, különösen a betegség diagnosztizálását követő időszakban. Az epilepszia az élet fontos területeit érinti: a betegséggel járó rohamok kellemetlen és megbélyegző élményt jelentenek, korlátozzák a munkalehetőségeket, és sokan jogosítványukat is elvesztik. A gyógyszerszedés csökkenti a nemzőképességet, és veleszületett betegségeket okozhat a beteg újszülött gyermekénél. Utóbbi magyarázatot adhat arra is, hogy miért magasabb az öngyilkosságot elkövetők aránya a nők között. Az epilepszia nem ritka betegség, a népesség 1%-át is érintheti, de megfelelő kezeléssel a betegek akár 70%-a is rohammentessé tehető, ami az életminőség javításával végső soron az öngyilkosság esélyét is csökkenti.