A szívrohamot általában a szívet oxigénnel és tápanyagokkal ellátó vérerekben kialakuló vérrög okozza. A vérrög gátolja az oxigénellátást, ami nagyon gyorsan a szív visszafordíthatatlan károsodásához vezethet.

A HDAC-gátlók előnye az, hogy mivel az epilepszia és a daganatok kezelésében már használják, jól ismerik gyógyszertani tulajdonságaikat és mellékhatásaikat. Mivel azonban a kísérletet egyelőre csak az érfalból kitenyésztett sejteken végezték el, nem garantálható, hogy a sejtek a szervezetben is ugyanígy fognak viselkedni. Szilárd következtetések levonásához humán klinikai kísérletekre lesz szükség. 

A vigabatrin nevű epilepszia elleni gyógyszer bizonyítottan az egyik leghatékonyabb szer a csecsemőkori epilepszia egyik formájára, az infantilis spazmusra. Ugyanakkor számos országban korlátozzák alkalmazását, mivel az iskoláskorban vagy később ilyen kezelésben részesült felnőttek 40 százalékának véglegesen beszűkítette a látóterét.-írja a Medipress.

Miközben az epilepsziás betegeknél csupán ritkán fordul elő fogászati sérülés a rohamok során, a juvenilis (fiatalkori) myoclonusos epilepszia (JME) esetében gyakrabban fordul elő – írja a Medipress.

A rohamok alatt előfordulhatnak sérülések, és a sérülés mintázata illetve típusa „néma tanúként” hasznos lehet a rohamok diagnosztizálásában. „Fogászati sérülés a roham alatt sokféle módon létrejöhet, például előreeséskor, vagy az állkapocs erős összeszorításával.”- magyarázta Dr. R. H. Thomas (Swansea Egyetem) és munkatársai beszámolójukban. „Lehetséges, hogy a fogászati sérülések előfordulása és típusai bizonyos rohamtípusokhoz társul.”

A kutatók a Gloucestershire Epilepszia Adatbázisban szereplő 1 673 páciens részvételével végezték kutatásukat, felhasználva a páciensek feljegyzéseit és adatokat a demográfiáról, a rohamok típusáról, a betegség kezdetekori életkorról, EEG és MRI információkról. Eredményeikről a Journal of Neurobiology, Neurosurgery, and Psychiatry című lap januári kiadása számolt be.

Tizennégy páciensnél fordult elő fogászati sérülés. Közülük nyolc fő szenvedett JME-től, kettőnek egyéb primer generalizált epilepsziája volt, négyüknek pedig fokális epilepsziája. Leggyakrabban az elülső fogak sérültek.

Az elülső fogakkal sérült 10 páciensből hétnél többszörös sérülés, háromnál pedig egyetlen fog sérült. Amikor más fogak is sérültek (n=4), csak egy fog volt érintett. A szerzők hozzáteszik, hogy négy páciensnél többször is előfordult a fogak sérülése.

A kutatók megfigyelték, hogy „a fogászati sérülés a JME betegek 10 százalékánál fordult elő, amely szignifikánsan gyakoribb, mint ami az egyéb primer generalizált epilepsziában (0,4 százalék; p < 0,0001) vagy a fokális kezdetű epilepsziban (0,4 százalék, p < 0,0001) szenvedőknél előfordul.”

Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatala (FDA) a legmagasabb veszélyességi csoportba akarja átsorolni az epilepszia elleni gyógyszerek egy részét, mivel több éves kutatómunka után kiderült, hogy fokozzák az öngyilkosság és öngyilkos gondolatok rizikóját. -írja a Medipress.

Az FDA szakértői a marylandi Beltsvilleben fogják nyilvánosan tárgyalni az antiepileptikumok ügyét, melyek közül a carbamazepin, felbamát, gabapentin, levetiracetam, oxcarbazepin, tiagabin, topiramát, valproát és a legjobb eladási mutatókkal rendelkező pregabalin és lamotrigin kaphatnak úgynevezett „fekete-doboz” figyelmeztetést, ami a legveszélyesebb gyógyszercsoportokra jellemző. Az FDA a témában megjelent, csaknem 200 kutatás eredményén alapuló áttekintése már megtekinthető a hivatal honlapján. A vizsgálatokba bevont betegek száma majdnem elérte a 44 ezret. A végkövetkeztetés szerint az antiepileptikumok 1,8-szeresére, vagyis kerekítve csaknem duplájára növelik az öngyilkos magatartásformák rizikóját. Öngyilkos magatartásformák alatt öngyilkos gondolatok, próbálkozások és végrehajtott öngyilkosságok egyaránt értendők.

A jelenség hátterében álló okok egyelőre tisztázatlanok, ismerte el Dr. Russell Katz, az FDA Neurológiai Termékek Osztályának igazgatója. Hozzátette, hogy az ismeretlen mechanizmus még nem ok az átsorolás elhalasztására, és hogy nem terveznek hasonlót minden epilepszia elleni gyógyszer esetében. Ezeket a szereket az epilepszián kívül egyéb betegségek, így a migrén, idegi eredetű fájdalom és néhány pszichiátriai rendellenesség, például a mániás depresszió kezelésére is használják. A Washington Post szerint az epilepszia elleni szerek ötödik helyen állnak az eladási listákon az Egyesült Államokban, 2007-ben 10 milliárd dollár értékben adtak el belőlük.

Amerikai kutatók egy csoportja rájött, hogy mi lehet az első ismert közös tulajdonság az örökölt és az időszakos epilepszia között: egy törés az úgynevezett „BK csatornában” - legalábbis a Neurobilogy of Disease júniusi száma szerint.

A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997-ben hirdette meg Szent Bálint (Valentin) napjára - február 14-ére - az Epilepsziások Világnapját, mert az epilepsziások védőszentje is Bálint, a vértanúhalált halt pap.  - írja az MTI.

Az epilepszia szó görögül "fogva tartást" vagy "megragadást" jelent. Az emberiség fél százaléka szenved epilepsziában, de csaknem öt százaléka élete folyamán legalább egy alkalommal átél epilepsziás rohamot. Az összes epilepsziás megbetegedések kétharmada a gyerekkorban kezdődik, de e betegek többsége a kamaszkorig meggyógyul.

Az epilepsziáról szóló legrégibb lelet egy babiloni táblán maradt fenn, az időszámításunk előtt 2000 körül keletkezett, 40 táblából álló Babiloni Orvosi Kódexben. A táblára gondosan feljegyezték mindazokat a különböző rohamfajtákat, amelyeket ma is ismerünk. Hippokratész ókori görög orvos forradalmi újítása volt, hogy rámutatott: az epilepszia nem szent (ismeretlen eredetű), hanem az agy megbetegedése.

Sokáig az epilepsziával élő emberekre félelemmel tekintettek, bizalmatlanok és értetlenek voltak velük szemben, végtelenül sok szociális stigmával sújtották őket, pedig olyanok is szenvedtek e betegségben, mint Julius Caesar, Nagy Péter cár, Napóleon, IX. Pius pápa, Dosztojevszkij vagy a költő Lord Byron. Az epilepsziában jelentkező agyi működészavar korszerű szemléletének első szószólója a XIX. században Hughlings Jackson londoni ideggyógyász volt.

Az epilepszia (visszatérő görcsrohamokra való hajlam) a leggyakoribb agyi zavar, de nincsen köze az elmebetegségekhez. Az öröklött hajlam mellett különböző balesetekből adódó fejsérülések, fertőző betegségek utáni állapot következtében, valamint születés előtti és alatti károsodások miatt jöhet létre a váratlan eszméletvesztés. Többnyire csak az úgynevezett nagy rohamot ismerik az emberek, amely azonban csak egyike az epilepszia harminc különböző megjelenési formájának. Van például úgynevezett kis roham is, amely rövid ideig szellemi kieséssel jár, máskor a beteg pár pillanatra csupán összerándul, mintha megrettent volna valamitől, illetve elrévedt, elbambult volna. Közvetlen kiváltó oka az agy elektromos túlműködése, illetve zavarai; a beteg a roham ideje alatt történtekre nem emlékszik vissza.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben világméretű kampányt hirdetett az epilepszia és a körülötte elterjedt előítéletek ellen. A WHO két nem kormányszintű szervezettel, az Epilepszia Nemzetközi Ligájával és az Epilepszia Nemzetközi Hivatalával együtt folytatja az epilepsziások orvosi ellátásának és társadalmi befogadásának javítására irányuló küzdelmet. A fő cél az, hogy szűnjön meg az epilepszia körüli homály, és fogadják el a világban mindenütt, hogy ez gyógyítható betegség.

Számos országban még mindig nem agyműködési zavarnak tudják be az epilepsziát, ezért a betegséggel élők jelentős része nem jut gyógykezeléshez. A betegséggel kapcsolatos félreértések miatt az epilepsziások még ma is diszkriminációtól szenvednek a családban, a házasságkötésben, a munkavállalásban, állampolgári jogaikban, az oktatásban és a társadalomban egyaránt. Napjaink alapvető kívánalma, hogy a munkaerőpiac megfelelő lehetőséget biztosítson számukra, és a társadalom végre megszabaduljon az epilepsziával kapcsolatos előítéletektől, félelmektől.

Magyarországon mintegy 60 ezer embert, illetve családot érint az epilepszia, és mintegy félmillió embernek lehet életében egyszer vagy többször epilepsziás rohama. A mai korszerű kezelések (gyógyszerek, esetleg műtét) eredményeként a betegek 70-80 százaléka tünetmentesen élhet, ugyanakkor minden második beteg a vele szemben támasztott előítéletek miatt képtelen beilleszkedni környezetébe.

2005-ben az Év Gyógyszere Magyarországon egy belga gyógyszergyár epilepszia kezelésére szolgáló, új hatásmechanizmusú készítménye lett, amely amellett, hogy kiemelkedően hatékony, a mellékhatások előfordulása tekintetében is lényegesen kedvezőbb az eddig használtakhoz képest.

Az aarhus-i egyetemi kórház kutatói több mint 21 ezer, 1981 és 1997 között történt öngyilkossági esetet áttanulmányozva arra a felismerésre jutottak, hogy az öngyilkosságot elkövetők 2,32%-a epilepsziás volt, miközben az átlagnépességből választott 400 ezer fős mintában a betegség aránya mindössze 0,74% volt. A kutatók még az olyan tényezők, mint a mentális betegségek, munka, jövedelem és családi státusz figyelembe vétele után is kétszer hajlamosabbnak találták az epilepsziásokat az öngyilkosságra. Azoknál, akiknél a kutatást megelőző fél évben diagnosztizáltak epilepsziát, ötször nagyobb volt az öngyilkosság esélye, csakúgy, mint azoknál, akik valamilyen pszichiátriai betegségben is szenvednek: esetükben az arány 14-szer nagyobb, mint az átlag népesség körében. Érdekesség, hogy míg az egészségesek körében a kor előrehaladtával az öngyilkosságra való hajlam nő, az epilepsziások esetében ez fordított: idős korra csökken. Dr. Jakob Christensen, a felmérésben résztvevő egyik kutató szerint a krónikus betegségek, mit pl. az epilepszia, számos olyan tényezővel járnak, melyek az érintettek életminőségét jelentősen rontják, különösen a betegség diagnosztizálását követő időszakban. Az epilepszia az élet fontos területeit érinti: a betegséggel járó rohamok kellemetlen és megbélyegző élményt jelentenek, korlátozzák a munkalehetőségeket, és sokan jogosítványukat is elvesztik. A gyógyszerszedés csökkenti a nemzőképességet, és veleszületett betegségeket okozhat a beteg újszülött gyermekénél. Utóbbi magyarázatot adhat arra is, hogy miért magasabb az öngyilkosságot elkövetők aránya a nők között. Az epilepszia nem ritka betegség, a népesség 1%-át is érintheti, de megfelelő kezeléssel a betegek akár 70%-a is rohammentessé tehető, ami az életminőség javításával végső soron az öngyilkosság esélyét is csökkenti.