Az órák előtti kerékpározás vagy gyaloglás növelheti a gyermek koncentrációját a tanórákon – derült ki a dán Koppenhágai és Aarhus Egyetem kutatásából.

Azok a gyerekek, akiket a szüleik autóval vagy tömegközlekedési eszközzel vittek iskolába, kevésbé teljesítettek jól a koncentrációt mérő teszteken, mint azok a diákok, akik gyalog vagy biciklivel érkeztek. Niels Egelund, a kutatás vezetője szerint az, hogy egy kisgyerek hogyan megy az iskolába, még négy órával később is érzékelteti a hatását.

A kutatók 19 527 öt és tizenkilenc év közötti tanulót vontak be a vizsgálatba. A gyerekeket kikérdezték arról, hogy milyen testmozgást végeznek, valamint kitöltettek velük egy koncentrációs szintet felmérő tesztet is.

Az eredmények egyébként meglepték a kutatókat is, mivel eredetileg azt vizsgálták, hogy milyen hatással van a gyerekek koncentrációs szintjére a reggeli és az ebéd elfogyasztása. „Az eredmények azt mutatták, hogy a reggelizés és az ebédelés is hatással van a kicsik koncentrációjára, de nem jobban, mint a testmozgás” - fűzte hozzá a kutató. „A legtöbb ember érzi a sport frissítő hatását, de meglepő, hogy az ilyen sokáig kitart.”

Nem egy sportoló számára kérdéses, hogy szabad-e a hidegben futni, és nem okoz-e az egészségünkben károsodást. Mit gondolnak a tudósok? TOVÁBB

Egy nemrégiben közzétett tudományos közlemény egy nyaki gerincvelősérülés miatt lebénult gyermekről adott hírt, aki intenzív mozgásszervi terápiát követően ma már jár.
A Physical Therapy, az Amerikai Mozgásterápiás Szövetségének (APTA) tudományos lapja, cikket közölt arról a 4 és fél éves kisfiúról, aki egy lövési sérülés eredményeképpen több, mint egy évvel a kezelés megkezdése előtt bénult le.
„Minden klinikai vizsgálat maradandó járásképtelenséget állapított meg nála” – mondta el Dr. Andrea L. Behrmann, a gyermek kezelőorvosa, a Floridai Egyetem mozgásszervi terápiás osztályának vezetője, az APTA szóvivője. „És mégis.... A súlyosan sérült gerincvelő működése részben visszatért.” Dr. Behrmann felhívta a figyelmet, hogy bár ez egy jelentős lépés a tudomány számára, de korai minden bénulás esetében javulást remélni: csak bizonyos típusú gerincvelői sérülések esetén alkalmazható hasonló sikerrel ez a terápia.  A szakember által alkalmazott mozgásszervi terápia lényege, hogy a páciens „megtanulja” a mozgást. Esetünkben, a gyermeket 76 alkalommal helyezték be egy teljes testet megtartó rendszerbe, mely taposógépként működik. A fiú mozgásának kivitelezése három szakember segítségével történt, ezzel mintegy utánozva a járás minden fázisát, a valódi lépéseket. Az állás és a járás mozdulatait szimulálva a gyermek megtanulta, hogyan kell járni. A sikerhez szükséges a teljes rehabilitációs felszerelés, a tapasztalt csapat, mely Dr. Behrmann esetében hiánytalanul megvolt – ennek köszönhető ez a valóságos csoda.

Egy hónapnyi intenzív terápia után kezdődtek az első önálló lépések, majd innentől kezdve folyamatosan fejlődött a kisfiú járásképessége. Ma a gyermek járókerettel egyedül közlekedik, óvodába jár. Még időnként bizonytalan a járása, és folyamatosan támaszkodik a keretre, de Dr. Behrmann optimizmusra biztatja: idővel erre sem lesz szüksége. ”Bizonyos típusú gerincvelői sérülések esetén sikerre számíthatunk, ha bevezetjük az általános orvosi gyakorlatba ezt a kezelési módot.” - fogalmazott a szakember.