Az anyag, a prokineticin 2 egy nemrég felfedezett jelző molekula, ami természetes állapotában az agyban található, és az éhség kialakulásáért felelős. A kísérletek során a kutatók öt napon keresztül kezeltek sovány és elhízott egereket a PK2-vel. A kísérletek végén mind a két csoport tagjai majdnem 5 százalékot vesztettek addigi testsúlyukból.

"Ez több, mint amit a jelenlegi műtét nélküli testsúlycsökkentő kezelésekkel el tudunk érni" - nyilatkozta Waljit Dhillo a kutatás vezetője.

A kutatók szalinban oldott PK2-vel kezeltek összesen 12 egeret, akik ezek után egy napig azt ettek amit akartak. A kontrollcsoport tagjainak csak egyszerű szalin injekciót adtak. Az adatok szerint a PK2 csoportba tartozó egerek sokkal kevesebbet, az első órában mintegy 86 százalékkal kevesebbet ettek.

A PK2-nek nincsen semmilyen jelenleg ismert káros mellékhatása.

A kutatók a későbbi emberi felhasználás érdekében módosították a szert, így az már az inzulinhoz hasonlóan a gyomorba is beadható. "Az eredményekből egyértelműen látható, hogy a PK2 csökkenti az étvágyat, így reméljük, hogy hamarosan emberek millióinak segíthetünk így lefogyni" - nyilatkozta Dr. Dhillo.

 

A világ legfontosabb onkológiai konferenciáján, az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság 45. éves kongresszusán az orvosok és kutatók szombaton meghallgathatták a tüdőrák elleni harcban történt előrelépésekről szóló két előadást.

 

Az első tanulmány megmutatta, hogy a standard kemoterápia után adott két rákellenes gyógyszer lelassítja a tüdőrák terjedését. Az erlotinib és bevacizumab kombinációjával kezelt betegeknél a daganatok lassabban növekedtek, mint a csak bevacizumabbal kezelt páciensek esetében. Több, mint 750 beteget soroltak véletlenszerűen két csoportba, az egyik bevacizumabot és placebót, a másik erlotinibet és bevacizumabot kapott. Az erlotinib csoportban a daganatmentesen töltött idő átlagban 4,8 hónap volt, szemben a másik csoport 3,7 hónapjával, mondta el Vincent Miller, a tanulmány vezető szerzője.

Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy az erlotinibet és bevacizumabot szedő pácienseknél 29 százalékkal csökken a progresszió esélye. „Ez az első olyan tanulmány, ami azt mutatja, hogy a bevacizumab mellé adva az erlotinib késlelteti a betegség előrehaladását olyan betegek esetében, akik már kaptak bevacizumabot a kemoterápia kezdetén” – nyilatkozta Miller.

 

A második tanulmány 663, előrehaladott tüdőrákban szenvedő betegnél vizsgálta a sejtnövekedést gátló permetrexed hatását. Az előzetes eredmények azt mutatták, hogy a gyógyszert szedő betegek 26 százalékkal tovább éltek, mint a kontrollcsoport tagjai (13,4, illetve 10,6 hónap). Az első vizsgálathoz hasonlóan a páciensek itt is kaptak már előzetesen négy kör kemoterápiát.

„Ez a tanulmány meg fogja változtatni az alapvető kezelési irányelveket” – mondta el Chandra Belani, a Penn State Onkológiai Intézet helyettes igazgatója, aki az eredményekről beszámolt. „A permetrexed segítségével végzett fenntartó kezelés új lehetőségeket nyit meg az előrehaladott tüdőrákban szenvedő betegek számára, mivel kevéssé toxikus és hosszútávon is folyamatosan adható a páciensek életének meghosszabbítása céljából.”

 

Sajnos azonban kevés előrelépésről számoltak be a vastagbélrák kezelésében, miközben ez a negyedik leggyakoribb daganat az Egyesült Államokban és a második leggyakoribb halálok a daganatok között. Egy 2710 betegen végzett III. fázisú klinikai vizsgálat azt mutatta, a bevacizumab a hagyományos kemoterápiával együtt adva három és fél év után nem változtatott a túlélésen a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Egy Olaszországban 747 előrehaladott vasgtabélrákos betegen lefolytatott vizsgálat szerint az Eloxatin nevű gyógyszer nem csökkentette a daganat méretét, amikor a műtét előtti kemoterápiával együtt adták.

A kedden végződő kongresszuson vasárnap a nők emlő- és méhtestrákját vizsgáló klinikai tesztekre koncentráltak.