A legfrissebb vizsgálati eredmények szerint már egyetlen agyrázkódás is maradandó szerkezeti sérüléseket okozhat az agyban.

A kutatók háromdimenziós mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) segítségével vizsgáltak meg 19 agyrázkódáson átesett beteget egy évvel a sérülést követően. Rajtuk kívül kontroll csoportként még 12 egészséges önkéntes agyát is megvizsgálták. Az MRI minden esetben jelentős szürke- és fehérállomány-veszteséget (agyi atrófia) mutatott ki az agyrázkódáson átesett pácienseknél.

"A vizsgálati eredmények alapján egyértelmű, hogy az agyi atrófia, más néven agysorvadás nem csak a súlyos agysérüléseken átesett betegekre jellemző, de akár már egyetlen agyrázkódás után is kialakulhat" - nyilatkozta Dr. Yvonne Lui, a New York Egyetem Langone Orvosi Központjának neuroradiológus munkatársa. "A vizsgálatok igazolták a gyanút, mely szerint az agyrázkódás következtében olyan szerkezeti sérülések is kialakulhatnak az agyban, amiket a rutinvizsgálatok során nem tudunk megfelelően szűrni."

Lui szerint ez azt jelenti, hogy az agyi struktúrában bekövetkezett változások maradandó tüneteket okozhatnak az agyrázkódáson átesett pácienseknél. "Nagyon fontos, hogy az agyrázkódást követően a páciens azonnali orvosi segítséget kapjon" - vélekedett a szakember. "Ha a tünetek az agyrázkódást követően sem szűnnek meg, további konzultáció lehet szükséges a kezelőorvossal, főleg az olyan kockázatos tevékenységek elkezdése előtt, mint a sportolás."

Agyrázkódást követően sokan az eszméletüket is elveszthetik, a leggyakoribb tünetek mégis a fejfájás, szédülés, memóriakiesés, figyelemzavar, depresszió és a szorongás. Ezek a tünetek sokszor hónapokig vagy akár évekig is elhúzódhatnak. Korábbi felmérési adatok szerint az agyrázkódáson átesett betegek 10-20 százaléka még a balesetet követő egy év után is tapasztal tüneteket. Bár a vizsgálatok során egyértelmű kapcsolat mutatkozott az egyszeres agyrázkódás és a hosszú távú agysérülés között, a kutatóknak nem sikerült ok-okozati összefüggéseket megállapítaniuk.

A kutatás részletes leírása a Radiology című orvosi szaklap márciusi számában olvasható.

Luke Skywalkertől kezdve a nagymamáig minden fogalmunknak saját agysejt-csoportja van egy friss kutatás szerint.

A Scientific American című szakfolyóiratban megjelent értekezés elkészítésében részt vett Rodrigo Quian Quiroga, a Leicesteri Egyetem professzora, Itzhak Fried, a Kalifornia Egyetem munkatársa, illetve Christof Koch, a Kaliforniai Műszaki Egyetem szakértője is.

A tanulmányból kiderült, hogy agyműtétek közben végzett vizsgálatok alapján bizonyos agysejtcsoportok felelnek a különböző személyekkel és tárgyakkal kapcsolatos emlékeink előhívásáért. Ezek a neuronok egy dolog különböző variációit tárolhatják, az illető nevétől kezdve a külsejéig többféle nézőpontot képviselve.

A kutatók feltételezése alapján egy-egy fogalmat néhány ezer agysejt együttesen tárol, ami igen kis mennyiség a memóriáért felelős középső halántéklebeny milliárdos sejtszámához képest.

Az orvoscsoport olyan betegek agyi aktivitását vizsgálta azok beleegyezésével, akik epilepsziával kerültek sebészkés alá. Ez lehetővé tette, hogy a tudatuknál lévő páciensek minden egyes agysejtjének tevékenységét megfigyeljék, miközben azok számítógépen megjelenített képeket néztek.

Korábbi kísérletek során kiderült, hogy egy-egy agysejt működésbe lépett egy bizonyos fogalom felszínre kerülésekor – például Luke Skywalker kapcsán –, még akkor is, ha különböző szögből készült fotókat láttak róla, vagy hallották a nevét. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy neuron akár több fogalomhoz is köthető: a Csillagok háborújából vett példát tartva ugyanaz az agysejt aktívvá válik Yoda és a jedik említésére is.

A friss eredmények tudatában azt állítják, hogy a fogalmakat tároló kis neuroncsoportok között lehet átfedés, ám nincs két olyan csoport, amelynek tagjai teljesen ugyanazok lennének. A felfedezés segíthet az emberi agy egyik legbonyolultabb képessége, az asszociációk megfejtésében.

„Egy lépéssel közelebb jutottunk az emlékképek képződésének és előhívásának megértéséhez. Az elvont fogalmak közvetítenek az érzékszervek útján gyűjtött tapasztalatok és a tárolt emlékek között. A fogalom-neuronok pedig a memóriafunkciók alapegységei lehetnek” – tette hozzá Quian Quiroga professzor.

Az Alcoholism: Clinical & Experimental Research legutóbbi száma szerint két hetes teljes absztinencia elegendő, hogy az agy felépüljön. Más régióknak viszont a regenerációhoz hosszabb idő kell.

Az agy degenerációs betegségeit gyakran kíséri az agyfolyadék (liquor) megnövekedésével párhuzamosan a működő agyállomány mennyiségének csökkenése. Nincs ez máshogy krónikus alkoholbevitel esetén sem. Ez a térfogatvesztés olyan neuropszichológiai tünetekkel társulhat, mint a memória és a koncentráció gyengülése, vagy az ösztönszerű viselkedés erősödése.

Gabriele Ende professzor és a Mentális Egészségügyi Intézet (Németország) munkatársai szerint az ivásos és az absztinens periódusok váltakozása az agy térfogatát is érinti. Egyes folyamatok visszafordíthatatlan sejtpusztulást okoznak, míg mások esetén a károsodás visszafordítható. Ez utóbbiak esetén az agy akár pozitív, akár negatív irányba is változhat.

A vizsgálatba 49 alkoholistát (40 férfi, 9 hölgy) vontak be, akik egy szenvedélybetegség-kezelő programban vettek részt. Az eredményeket 55, nem alkoholista egyénhez hasonlították. A detoxikációt követő 24 órán belül az agyról képalkotó segítségével felvételeket készítettek, majd felügyelet melletti kéthetes absztinencia után újabb vizsgálatra került sor. A kutatók megállapították, hogy a 14 napos időszak is elég volt a regenerációhoz – ha csupán az agytömeget tekintették. Hasonló volt a javulás a kisagy állományában is, melyet az alkoholizmus szintén hátrányosan érintett. Mindazonáltal az agy egyes régiói különböző regenerációkészséget mutattak. 

A felfedezés várhatóan befolyásolni fogja az alkoholizmus kezelését is.

A Frontiers in Human Neuroscience című lapban nemrégiben megjelent tanulmány arról számolt be, hogy azok, akik valamilyen hangszeren játszanak, kisebb mértékben vannak kitéve az idősödéssel járó mentális hanyatlásnak.
Egy vizsgálat során kiderült, hogy azok a felnőttek, akik gyerekkorukban tanultak valamilyen hangszeren, és legalább tíz évig folytatták azt, jobban teljesítettek a különféle memóriateszteken, mint mások. Az is bebizonyosodott, hogy az idős korban folytatott zenélés jótékonyan hatott a gondolkodásbeli képességekre, emellett pedig az idős kor mindenféle negatív hozadékait – sőt még a tanulatlanságot – is semlegesítette. Amint arról Brenda Hanna-Pladdy, az atlantai Emory Egyetem munkatársa beszámolt, a mostani kísérlet során hetven 59-80 év közötti emberen végeztek el neuropszichológiai teszteket, miközben felmérték általános életmódjukat is. Az alanyok közül azok, akik tanultak zenélni, magasabb pontot értek el számos feladat során, melyek az éles elméjűséget, a verbális emlékezetet, a motoros kézügyességet, valamint a vizuális és térbeli memóriát mérték.
Cheryl Grady, a torontói Rotman Kutató Intézet tudósa hozzátette, hogy korábban hasonló eredményeket tapasztalt azoknál, akik valamilyen idegen nyelven tanultak, így a mostani tanulmány megerősítette őt abban, hogy a hosszas gyakorlással járó tevékenységek az állandó stimulálás révén minden esetben jótékonyan hatnak az agyra.

A korai menopauza összefügghet az agyi aneurizma emelkedett kockázatával. A változókor későbbi megjelenése négyévenként 21 %-al csökkenti a betegségre való hajlamot - derült ki egy új kutatásból.

 Kanadai kutatók arról számoltak be, hogy a pitvarfibrilláció nevű szívritmuszavarban szenvedő idősebb nők az agyérgörcs 14 %-al magasabb kockázatának vannak kitéve, mint az ugyanebben a betegségben szenvedő férfiak.

A kockázatnövekedés akkor sem változott, amikor a nők warfarin vérhígítót szedtek a stroke megelőzésére. „Korábban az volt az általános nézet, hogy a nőket alulkezelik, ez az oka a stroke magasabb kockázatának” – magyarázta a kutatás vezetője, Dr. Louise Pilote, a montreali McGill Egyetem belgyógyásza. „Kutatásunk azonban azt mutatja, hogy nem ez a helyzet. A nők a férfiakhoz viszonyítva a stroke magasabb kockázatával rendelkeznek a warfarin szedésétől függetlenül. Az eredményeknek fel kell hívniuk az orvosok figyelmét arra, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő nőkben, különösen az idősebb nőkben, magasabb a stroke kockázata, mint a férfiakban, ezért a nemnek szerepet kell játszania a vérhígító kezelés megkezdésével kapcsolatos döntésben, és szigorúan követni kell az adagolást.”

Az egyik legagresszívebb agydaganat, a glioblastoma multiforme esetén alkalmazott vakcina mintegy 50%-al növeli a túlélési időt – hangzott el az Amerikai Idegsebészeti Társaság tudományos találkozóján Miamiban.

A 2-es fázisú klinikai vizsgálatot 40 glioblastomás beteg bevonásával végezték, akik eredményét 86, alapvetően más típusú terápiában részesülő beteggel hasonlították össze. A glioblastoma általában a diagnózis felállítását követően 15 hónappal halálhoz vezet, a szóban forgó vizsgálatban sikerült elérni a kezelt csoportban az átlagos 48 hetes túlélést, szemben a vakcinát nem kapó betegek 33 hetével. A hathónapos túlélési arány is jobb volt kezleteknél, 93 %, szemben a nem kezelt csoportban észlelt 68 százalékkal.

Az agydaganatos betegek mintegy fele tartozik a glioblastomás csoportba, a jellemző megjelenési életkor 50-70 év. A kezelés alapját a sebészeti, sugárterápiás, és kemoterápiás beavatkozás kombinációja jelenti, azonban ezek eredménye igen csekély. Az ellátásban paradigmaváltást jelenthet az új anyag megjelenése, melyet sebészeti úton eltávolított daganatsejtek felhasználásával állítottak elő. A Dr. Andrew Parsa és a Kaliforniai Egyetem (San Francisco) munkatársai által fejlesztett védőoltás a szervezetbe jutva a daganatsejteket célzó immunválaszt ébreszt. A regisztrált mellékhatások igen csekélyek voltak.

 A hirtelen felmerülő problémák megoldásárért felelős végrehajtó funkciók vizsgálata lehetővé teszi a profi focisták képességeinek felmérését - állítják a Karolinska Intézet tudósai.  Szakértők szerint ez az első eset, hogy tudományos bizonyítékot találtak az úgy nevezett játékintelligencia létezésére.

Közismert tény, hogy a fizikai adottságok és a jó labdaérzék nem elegendőek ahhoz, hogy valaki profi focistává váljon. A játékintelligencia, vagyis a játékhelyzetek felismerése és a jó helyezkedés legalább olyan fontos, ha nem még fontosabb. Sokan úgy gondolják, a játékintelligencia valamiféle mágikus képesség, amelyet lehetetlenség felmérni.

 A kép nagyban megtekinthető ITT

 A kép nagyban megtekinthető ITT