A londoni Királyi Marsden Kórház munkatársai nagy energiájú alfa-sugarakat tartalmazó szer használata során megnövekedett túlélést, kevesebb fájdalmat, és kevesebb mellékhatást tapasztaltak.

Dr. Chris Parker és munkatársai vizsgálatában az új szer annyira hatásosnak bizonyult, hogy a 922 beteg bevonásával végzett tanulmányt le is kellett állítani, ugyanis etikai aggályokba ütközik, ha ilyen esetben nem minden beteg részesül a kezelésben. A felfedezést több tudományos fórum is ígéretesnek találta.

Az alfa-részecskék igen a hélium magját tartalmaznak, sugárzásuk messzebbre terjed, mint a béta-sugár, az elektronsugár, illetve a gamma-sugárzás. Emiatt a sugár jóval roncsolóbb hatású, akár 2-3 sugár is elpusztíthatja a daganatsejteket, szemben a béta-sugárzással, ahol több ezer adagot alkalmaznak. Ugyanakkor az alfa-részecskék kevésbé bántják a környező szövetet, ugyanis pontosan lehet fókuszálni.

Az előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegek 90 százalékánál csontáttétek alakulnak ki. Ebben a stádiumban már nem igazán lehet befolyásolni a túlélést. A vizsgálat során ezen betegekben tesztelték az alfa-sugárzó rádium-223-klorid hatását, mely a kalciumhoz hasonlóan beépül a csontba. A betegek fele a hagyományos kemoterápia mellett kapta a rádium-223-kloridot, míg a másik felének kezelését placebóval egészítették ki. A halálozási arány a rádium-223-as csoportban 30 százalék volt, ezeknél a betegeknél az átlagos túlélés 14 hónap volt, szemben a kontroll csoport 11 hónapjával. Ugyanakkor a kutatók szerint az új módszer biztonságos, és kevesebb mellékhatás jelentkezett, mint a placebós csoportnál.

Az eredményekről a stockholmi Európai Multidiszciplináris Rákkongresszuson számoltak be.

 A Fred Hutchinson Rákkutató Intézet munkatársai felfedeztek egy fehérjét, mely mind egerekben, mind emberekben kapcsolatba hozható a tüdőrák korai fázisával. Az eredmények alapján akár egy új, vérmintából elvégezhető tesztet is fejleszthetnek, melynek segítségével korai diagnózis állítható fel.

Dr. Samir Hanash és munkatársainak legnagyobb eredménye, hogy a fehérje megjelenése nemcsak egerekben, hanem emberekben is mutatta a daganat megjelenését, és még a klinikai tünetek kialakulása előtt. Az erre a jelenségre alapozó teszt a Cancer Cell legfrissebb számában közölt cikk szerint karnyújtásnyira van.

A vérben lévő fehérjék eloszlása a jövőben nemcsak a daganatos szűrővizsgálatok alapja lehet, de a módszer alátámaszthatja a klinikai diagnózist, és sikerrel tenne különbséget a tüdőrák egyes altípusai, például a kissejtes rák, vagy a mirigyeredetű rák között – a daganat altípusa nagymértékben befolyásolja a kezelési stratégiát. Egy lépéssel továbbmenve, a tesztet akár képalkotó vizsgálatokkal (például CT) együtt lehetne alkalmazni, és a kezelés hatásfokának, a betegség állapotának monitorozására is alkalmas. 

A kutatás során a tudósok vérminta elemzést végeztek olyan genetikailag módosított egerekben, akikben tüdőrák alakult ki. A fehérjeprofilt más daganatos állatmodellekkel vetették össze, ahol hasnyálmirigyrák, petefészekrák, vastagbélrák, prosztatarák és emlőrák alakult ki, illetve daganatmentes, gyulladásos kísérleteket is bevontak. Megállapították, hogy a tüdő mirigyeredetű rákjában (adenokarcinoma) azon fehérjék szintje emelkedik meg, melyet az NKX2.1 nevű faktor szabályoz – ismert, hogy a gén a tüdőfejlődést befolyásolja. Másrészt az epidermális növekedési faktor receptorának szabályozása alatt lévő fehérjék szintje változik – ez a receptor befolyásolja a tüdő adenokarcinomájának kialakulását. Ezen fehérjék szintje normálisra csökkent, amint az állatok speciális gátlószerben részesültek.

Ezt követően a kutatók 28 dohányos vérmintáját elemezték, akiket nemrég diagnosztizáltak tüdőrákkal, valamint 26 olyan vérmintát, melyek olyan betegekből származtak, akiknél csak a mintavételt követő évben alakult ki daganat. Az eredményeket egészséges kontroll egyénekből származó mintákhoz hasonlították. A tudósok a fehérjeeloszlás szempontjából nagyfokú hasonlóságot találtak az egerekben tapasztaltakhoz.

Sven Becker és társai olyan mikrochipes érzékelőt fejlesztettek ki, amely a daganat közelébe beültetve nyomon követi annak növekedését. Az eszköz a közeli szövetek oxigénszintjének ellenőrzésével méri a daganat terjedését.- írja a BBC.

A fejlesztés egyelőre korai szakaszában van, de a kutatók azt remélik, hogy az eszközt tíz éven belül forgalomba lehet hozni.  

A humán papillomavírus által okozott méhnyakrák megelőzésére használt vakcina nőkben a végbélrák kockázatát is csökkenti – derül ki a The Lancet Oncology legfrissebb számában megjelent cikkből.

A kísérlet során 4210 egészséges 18-25 éves Costa Rica-i nőnek adtak véletlenszerű elosztásban vagy Cervarix oltóanyagot, vagy közönséges hepatitisz A elleni vakcinát. A résztvevőkben négy évvel később vizsgálták a HPV 16-os és 18-as típusait, amelyek általában összefüggést mutatnak a rákkal.

A Cervarix vakcinát kapott nőkben 76 %-al alacsonyabb volt a méhnyaki fertőzés és 62 %-al alacsonyabb a végbélfertőzés kockázata, mint az oltásban nem részesült alanyokban. Abban az alcsoportban, akik korábban valószínűleg még nem találkoztak a vírussal, még nagyobb, közel 89 %-os védettséget nyújtott a méhnyak mindkét típusú vírusfertőzése, és közel 84 %-os védettséget a végbélfertőzés ellen.

Bár a végbélrák viszonylag ritka, a teljes népesség körében 100 ezer emberből két esetben fordul elő évente, a nőkben mégis kétszer nagyobb az előfordulás gyakorisága, mint a férfiakban. Ennek oka nem egyértelmű, bár a receptív anális közösülés valószínűleg szerepet játszhat. A cervicalis neoplázia nevű állapot szintén kiteheti a nőket a HPV-fertőzés kockázatának, ami független az anális közösüléstől.

A szaklapban megjelent szerkesztői kommentárban Diane Harper és Stephen Vierthaler, a Missouri-Kansas Orvostudományi Egyetem szakértői azt írják, hogy a HPV oltás költséghatékonysága a végbélrákkal kapcsolatban nem egyértelmű. Úgy vélik, hogy amennyiben a hatása nem tart ki legalább 15 évig, a rák nem előzhető meg a nők illetve homoszexuális férfiak esetében, csupán elodázható

Steve Jobs, az Apple számítástechnikai óriásvállalat vezérigazgatója egészségügyi okokra hivatkozva bejelentette lemondását. Jobs már 2004 óta küzd a rák különböző fajtáival.

2004-ben Steve Jobst, az Apple vállalat vezetőjét a hasnyálmirigyrák egy ritka típusával, a neuroendokrin rákkal diagnosztizálták az orvosok, majd idén januárban Jobs májátültetésen esett át, miután a tumor átterjedt a májára. 

„A neuroendokrin tumor egy nagyon ritka betegség, évente mindössze néhány ezer ilyen esetről tudunk világszerte”- mondta Dr. Craig Deyoe, a New York-i North Shore-LIJ Egészségügyi Központ hasnyálmirigyrák-specialistája.

Dr. David M. Levi, a Miami Egyetem Miller Orvosi Karának klinikai sebészprofesszora szintén úgy gondolja, hogy a neuroendokrin tumor egy nagyon szokatlan rákfajta. A test számos helyén kialakulhat, többek között a hasnyálmirigyben, vagy a tüdőben is. Ez egyike azon kevés tumoroknak, amely ellen nem megoldás a szervátültetés, mondta Levi. Steve Jobs rákja a hasnyálmirigyben kezdett el kialakulni, majd idővel átterjedt a májára. 

Bár a neuroendokrin rák prognózisa általában jobb, mint a hasnyálmirigyrák gyakoribb típusáé, ahol a páciensek átlagosan kevesebb, mint egy évet élnek a rák diagnosztizálásától számítva, azért a neuroendokrin tumor is nagyon veszélyes, mondta Levi. A neuroendokrin rák ugyanis olyan makacs, hogy még azután is gyakran újra kialakul, hogy a rákos szervet eltávolították a páciens szervezetéből. 

„Kemoterápiával és besugárzással lehet ugyan kezelni a rákot, de a kezelés nem gyógyítja meg a betegséget, csupán némileg lelassítja a folyamatot. Egy-két évvel meg lehet hosszabbítani a neuroendokrin rákos betegek életét, de sajnos ez egyértelműen gyógyíthatatlan betegség” - foglalta össze Dr. Craig Deyoe. 

A húgyhólyagrákos esetek mintegy fele hozható kapcsolatba a dohányzással, és az elmúlt három évtizedben a kockázat növekedő tendenciát mutat: régebben háromszoros volt a daganat kialakulásának kockázata, ma már négyszeres a nemdohányzókhoz viszonyítva. Azoknál, akik leszoktak káros szenvedélyükről, a daganatkockázat 2,2-szeres azokhoz képest, akik sosem gyújtottak rá – bár a rizikó az idővel párhuzamosan egyre csökken. - olvasható a Journal of the American Medical Association legfrissebb számában.

Évente mintegy 350 ezer egyénnél diagnosztizálnak hólyagrákot világszerte, ebből 70 ezret az Egyesült Államokban. És ugyan a számuk évente nem nő jelentős mértékben, azonban számos tanulmány szerint a betegek között egyre magasabb a dohányosok aránya. A daganat legfontosabb kockázati tényezője a dohányzás, korábban háromszorosra becsülték a cigaretta kockázatfokozó hatását. 

Neal D. Freedman és az amerikai Nemzeti Rákintézet munkatársai a jelenlegi helyzetet térképezték fel, ehhez egy egészségügyi adatbázis 1995 és 2006 közötti adatait elemezték ki. A tanulmány 281 394 férfit és 186 134 hölgyet foglalt magába, közülük 4000 férfinél és 627 hölgynél diagnosztizáltak húgyhólyagrákot. Az elemzés szerint a dohányzás négyszeresre fokozza a daganat kialakulásának kockázatát. A kedvezőtlen hatás már napi 1-10 cigaretta elszívása esetén is számottevő. Ugyanúgy rosszabbak a kilátásaik a régebben dohányzóknak – azonban az idő múltával ennek hatása csökken.

Ugyan a kutatók nem tudják pontosan, mi okozza azt, hogy a dohányzás okozza daganatkockázat növekszik, azonban arra gyanakszanak, hogy a háttérben a dohányfüst összetételi változása állhat. A készítmények egyre kevesebb nikotint és kátrányt tartalmaznak, mindazonáltal a cigarettafüstben egyre magasabb a rákkeltő anyagok, például a béta-naftilamin kockázata – ez utóbbi a húgyhólyagrákkal kapcsolatba is hozták.

A szakértők szerint a cigaretta jelenleg károsabb mint pár évvel ezelőtt. És mivel a dohányzás számos daganat kockázatát fokozza nagymértékben, ráadásul a szív- és érrendszeri betegségeknek is ismert rizikótényezője, emiatt a legbölcsebb ha soha nem gyújtunk rá. 

A vastagbélrákos esetek száma a férfiak körében 1970 óta megkétszereződött, nagyjából minden 15. férfinál fennáll a a betegség kialakulásának veszélye, míg 1975-ben csupán minden 29. férfit fenyegetett a daganat. A nőknél is több mint egynegyeddel nőtt a kockázat, tette közzé a brit Cancer Research UK elnevezésű alapítvány.

A túlélési esélyek sokat javultak a korábbi diagnózis és a sebészeti technikák fejlődése révén. A betegek fele legalább tíz éves túlélésre számíthat, ami kétszerese a 70-es évek arányainak. A tudósok ez év elején hívták fel a figyelmet arra, hogy a vörös hús fogyasztásának csökkentésével évente 17 000 bélrákos esetet lehetne megelőzni. Mark Flannagan, a Vastagbélrák Legyőzése Alapítvány elnöke arra ösztönözte az embereket, hogy éljenek a szűrés adta lehetőségekkel, mely megmentheti az életüket. 

 Egy új, nagyszabású tanulmány eloszlatja az arra vonatkozó aggodalmakat, hogy a koleszterinszint-csökkentőként alkalmazott sztatinok szedése növelné a rák kockázatát.

A kutatók egy körülbelül 91 ezer felnőtt egészségügyi adatait tartalmazó adatbázis elemzése alapján azt állítják, hogy nem találtak jelentős eltérést a rák kockázatát illetően a sztatinokat szedők és nem szedők között. A 91 ezer személy átlagosan öt éves utánkövetése során, akiknek egy része szedett, a másik része nem szedett koleszterincsökkentő gyógyszert, a sztatint szedők 11,37 százalékában, és a sztatint nem szedők 11,11 százalékában alakult ki daganat – derült ki a Journal of the American College of Cardiology július 15-i számában megjelent tanulmányból. A kutatók azt is hozzátették, hogy a rákdiagnózisokhoz tervezett közös, tíz éves túlélési görbe sem tért el a két csoport között. A tanulmány szerzői szerint azonban eredményeiket az elemzésben részt vevő alanyok kiválasztásának módja miatt valószínűleg nem lehet az egész amerikai felnőtt népességre kivetíteni.

Az éves összejövetelükre összesereglett onkológusok szerint előrelépés történt a tüdőrák elleni harcban, azonban a vastagbélrák kezelése csak keveset fejlődött.- írja a Medipress.

Nagyobb az esélyük a prosztatarák kialakulására azoknak a férfiaknak, akik húszas és harmincas éveikben erősen aktív szexuális életet élnek, különösen, ha gyakran végeznek önkielégítést. -írja a Medipress.

Ugyanakkor kiderült az is, hogy a szexuális aktivitás negyven éves kor felett már nem befolyásolja a prosztatarákra való hajlamot, az ötven év feletti együttlétek pedig védelmet nyújtanak a betegség ellen.

A Nottingham Egyetem kutatói 431 prosztatarákos férfi szexuális szokásait vizsgálták meg, és az adatokat összehasonlították a 409 férfiból álló kontrollcsoport adataival. A daganatos betegeknél mind 60 éves koruk előtt diagnosztizálták a rákot. A férfiaknak szexuális életük minden aspektusáról be kellett számolniuk, különösen, hogy hány partnerük volt, milyen gyakran végeztek önkielégítést, és voltak e szexuális úton terjedő megbetegedéseik.

"A legtöbb prosztatarákra irányuló kutatás az idősebb betegekkel foglalkozik, ezért különösen izgalmas volt most a fiatalabbakat vizsgálni" - nyilatkozta Dr. Polyxeni Dimitropoulo, a Cambridge Egyetem kutatója. "A hormonok kulcsszerepet játszanak a prosztatarák kialakulásában, ezért gyakran a rákos betegeknél igyekszünk csökkenteni a hormonszámot, hiszen ez a rákos sejtekre is hatással van. A szexuális étvágy ugyanakkor szintén összefügg a hormonokkal, ezért vizsgáltuk most a szexuális aktivitás prosztatarákra való hatását."

A vizsgált férfiak mindegyikénél ötvenes éveikben állapították meg a prosztatarákot. A résztvevők 97 százaléka fehér, 84 százalékuk házas és 12 százalékuk özvegy vagy elvált volt. A férfiak 59 százaléka saját elmondása szerint húszas éveiben havonta legalább 12 szexuális kapcsolatot létesített. Ez az arány 48 százalékra csökkent a férfiak harmincas, 28 százalékra a negyvenes és 13 százalékra az ötvenes éveikben.

A rákos férfiak 39 százaléka hatnál több nővel létesített szexuális kapcsolatot életében volt míg a kontrollcsoportban csak 31 százalék. A prosztatarákkal diagnosztizált betegek kórtörténetében gyakrabban fordultak elő szexuális úton terjedő betegségek, mint a kontrollcsoportban lévő férfiaknál.

A vizsgált adatok szerint a prosztatarákos férfiak a másik csoportnál jóval gyakrabban végeztek önkielégítést a kontrollcsoporthoz képest. "Összességében elmondható, hogy jelentős összefüggés van a prosztatarák és a szexuális aktivitás között, különösen a férfiak húszas és harmincas éveiben. Az önkielégítést végző férfiak vannak a legnagyobb veszélyben ilyen tekintetben" - nyilatkozta Dr. Dimitropoulo.