A koponyájába süllyesztett elektródák segítségével magához tért a kóma-közeli állapotból és újra megtanult beszélni és enni egy súlyos fejsérülést szenvedett amerikai férfi. A 38 éves páciens az első, akit az úgynevezett agy-pacemakerrel kezelnek. A tízórás műtéttel a koponya mélyére ültetett elektródákon keresztül a tudat kapujának is nevezett thalamust, az információk feldolgozását és a mozgáskoordinációt végző agyterületet stimulálják. Ennek hatására újra munkába lendülnek a még működőképes agysejtek.
Sérülése előtt a férfi imádott rajzolni és képregényeket gyűjtött. 1999-ben aztán leütötték és kirabolták. "Teljesen szétverték a fejét és otthagyták az utcán meghalni" - mondta édesanyja. Hat évig minimális ébrenléti állapotban (Minimally Conscious State - MCS), azaz majdnem teljes kómában feküdt. Néhanapján ki tudott ejteni egy-két szót, de végig az ápolóktól függött és semmi esélye nem volt a gyógyulásra. 2005-ben aztán szülei hozzájárultak a kísérleti kezeléshez. Az agy-pacemakeres eljárás minden várakozást felülmúlóan eredményes - tudósított a kísérletet végző orvoscsoport a Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában. A beteg néhány hónap után már rágni és nyelni, illetve beszélni is tudott. Hangja fojtott, de hallható, beszélgetést nem kezdeményez, de röviden, legfeljebb három szóban válaszol a kérdésekre. Az ágyban töltött évek során elsorvadtak az izmai, alig tudja mozgatni karjait, járni pedig talán már soha nem is fog, "mégis olyan sebességgel javul az állapota, amit remélni sem mert senki" - mondta a beteg édesanyja. A New Jersey állambeli Edisonban működő JFK Rehabiltation Center for Head Injuries és a New York-i Weill Cornell Medical College szakorvosai óvnak a túlzott derűlátástól. Az eljárást tovább kell tesztelni - mondják. További 12 betegen próbálják ki a kutatási programban, amelyet a gyógyszer-engedélyezési hatóság (FDA) finanszíroz. Ha beválik, akkor is csak az azoknál a sérülteknél lehet a siker reményével alkalmazni, akinek maradt kellő nagyságú ép agyterülete. Becslések szerint 100 ezer és 300 ezer közötti lehet a minimális ébrenléti állapotban fekvő fejsérültek száma Amerikában. "Róluk nagyjából mindenki lemondott már" - mondta Dr Ali Rezai kutatásvezető. Állapotukon gyógyszerrel nem lehet javítani, de az agy-pacemaker áttörést hozhat. "Tovább kell dolgoznunk, de azt hiszem, hogy az eljárás alapjaiban változtat majd a súlyos agysérültekkel kapcsolatos orvosi és társadalmi gyakorlaton."
Forrás/STOP/

című német lap internetes változata. A kutatók mérései szerint az ásítással növeljük a vérnyomást, többször ver a szívünk is, a "gondolkodó szerv" vérellátása javul.

A Spiegel Online egy amerikai szaklap, az Evolutionary Psychology cikkét idézi, amely New York állam egyetemének munkatársaitól származik. Andrew és Gordon Gallup első kísérlete során 44 diákot tesztelt, azt vizsgálva, hogy vajon az egyes légzési technikák befolyásolják-e az ásítás "fertőző" hatását. A kísérletben részt vevőknek ezért csak orron vagy csak szájon át lehetett lélegezniük. Az orron át lélegzőket is két csoportra osztották, a második csoportban lévőknek egy orrcsipeszt helyeztek el a szaglószervükön. Egy negyedik csoport tagjai bárhogy lélegezhettek. A diákoknak rövid videofelvételeket mutattak, amelyeken emberek nevettek, közömbös arcot vágtak, vagy ásítottak, és a kutatók számolták, hogy közben hányszor ásítottak a résztvevők. A kizárólag orron át lélegzők csoportjában senki nem ásított a kísérlet során, miközben az összes többi csoportban a résztvevők csaknem fele ásított. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy az orron át való légzés során a vér a szaglószerv belsejében lehűl, így nem igényel további hűtést, például az ásítás segítségével - írják a kutatók. Egy másik kísérlet során ugyanazokat a filmeket vetítették le, miközben a nézőket arra kérték, hogy egy hideg vagy meleg, illetve szobahőmérsékletű csomagot szorítsanak a homlokukhoz. Akiknek a hideg csomag jutott, azoknak nem kellett ásítaniuk. A másik két csoport tagjainak egyharmada viszont ásított. Az eredményekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az ásítás az agy hőszabályozásának eszköze, és a környezet hőmérséklete csakúgy hatással van rá, mint a bonyolult logikai feladatok. Akinek tehát hideg fejre van szüksége, nyugodtan ásítson - írja a német hetilap online változata.

Természetesen még további kísérletekre van szükség arra, hogy bebizonyosodjon ez az állítás, jelenleg is folynak kutatások. De miért is ásítunk?
A tudomány mai állása szerint az ásítás egy óriási levegővétel, mely során a garatunk a normál állapotához képest négyszeresére tágul. Ez idáig rendben is lenne, csakhogy ásítani sokféle okból ásítunk. Első magyarázat az álmosság. Ásítunk azonban akkor is, ha unatkozunk, vagy valami olyan eseményen kell részt vennünk, mely nem éppen érdekfeszítő számunkra. Ásítunk továbbá akkor is, ha valóban csupán levegőcserére van szüksége a szervezetünknek. Ma már az is ismert tény, hogy magzat korunkban anyánk pocijában is ásítunk, pedig ezidőtájt még nem is szájon át lélegzünk. Ez utóbbi tény azt is jelentheti, hogy a szóban forgó tevékenység valamiféle reflex, mely velünk születik. Azt is tudjuk már, hogy bizonyos kémiai folyamatokat indít el, s bizonyos neuronokat munkára késztet. Ha ez az egyensúly felborul, akkor bizony baj van. A Parkinson-kórban szenvedők például képtelenek ásítani, mivel az ő szervezetükből hiányzik a dopamin. Az antidepresszánsokat szedők viszont igen gyakran ásítanak, gyakori, hogy végeláthatatlan ásító-rohamokkal küzdenek.

Szakemberek szerint egy speciális eljárással kifejlesztett kakaó fokozza az agyműködést és lassítja az agy öregedését. Idén került megrendezésre az Amerikai Tudományos Fejlődésért Társaság (American Association for the Advancement of Science, AAAS) éves kongresszusa, melyen a brit Nottingham-i Orvostudományi Egyetem szakemberei mutatták be kutatásaik előzetes eredményeit a kakaó egyik alkotórészének agyra gyakorolt hatásáról.
A friss kakaóban bőségesen található flavanol nevezetű kémiai anyagról már többen kimutatták, hogy jótékony hatást gyakorol az agyra, javítja az érműködést. Dr. Ian Macdonald fiatal, egészséges nőket vont be vizsgálatába. Megvizsgálta, hogy a flavanolban gazdag kakaó javítja-e az agy kognitív működését gondolkodtató feladatok elvégzése során.
Dr. Macdonald szerint bár a kakaó tartalmú ital közvetlenül nem javította a résztvevők teljesítményét, de fokozta az agy vérkeringését 2-3 órán át. A szakember további vizsgálatokat tervez, amelyek kimutathatják a fokozott agyi vérellátás jótékony hatását az idősebbek, illetve a kognitív agyi károsodást elszenvedett betegeknél.
Dr. Norman Hollenberg, a Harvard Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa is vizsgálta a kakaó és flavanol hatását a panamai kuna indiánok közösségében, akik rendszeres kakaófogyasztók. Az indián közösség által fogyasztott kakaó flavanolban igen gazdag. A populációban - talán ennek köszönhetően - szokatlan módon alacsony a magas vérnyomás, szív- és érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedések előfordulása.
Dr. Hollenberg szerint, a vizsgálatok eredményei ígéretesek, de további hosszú távú kutatások szükségesek az agyra gyakorolt hatás biztos kimutatására. A szakemberek állítása szerint ugyan az eredmények fontosak, és a kakaó hatással lehet a tanulásra és a memóriára, de piacon megtalálható csokoládék korlátlan fogyasztása nem ajánlott, ugyanis magas a kalória tartalmuk.

A feladat végig mondani ütemesen a színeket,nem azt ami le van írva, hanem a szavak színét. Egyszerünek látszik, de korántsem az: Míg a jobb agyfélteke próbálja kimondani a szó színét, a balagyfélteke ragaszkodik a szó elolvasásához!Sok sikert!