Egy új, nagyszabású tanulmány eloszlatja az arra vonatkozó aggodalmakat, hogy a koleszterinszint-csökkentőként alkalmazott sztatinok szedése növelné a rák kockázatát.

A kutatók egy körülbelül 91 ezer felnőtt egészségügyi adatait tartalmazó adatbázis elemzése alapján azt állítják, hogy nem találtak jelentős eltérést a rák kockázatát illetően a sztatinokat szedők és nem szedők között. A 91 ezer személy átlagosan öt éves utánkövetése során, akiknek egy része szedett, a másik része nem szedett koleszterincsökkentő gyógyszert, a sztatint szedők 11,37 százalékában, és a sztatint nem szedők 11,11 százalékában alakult ki daganat – derült ki a Journal of the American College of Cardiology július 15-i számában megjelent tanulmányból. A kutatók azt is hozzátették, hogy a rákdiagnózisokhoz tervezett közös, tíz éves túlélési görbe sem tért el a két csoport között. A tanulmány szerzői szerint azonban eredményeiket az elemzésben részt vevő alanyok kiválasztásának módja miatt valószínűleg nem lehet az egész amerikai felnőtt népességre kivetíteni.

A pulzust és a szívverést általában az élet jeleként szokás értelmezni, ám a Texasi Szív Intézet kutatói egy új módszert találtak, amivel pulzus és szívdobogás nélkül a vért továbbra is keringésben lehet tartani.


























Dr. Billy Cohn és Dr. Bud Frazier, a Texasi Szív Intézet kutatói egy olyan új mesterséges szív fejlesztésén dolgozott, amelyik nem tud elromlani és elhasználódni, valamint nem okoz vérrögöket és fertőzéséket. A legnagyobb különbség a természetes szívvel szemben, hogy az új találmány teljesen másképp működik, ugyanis egyáltalán nincs szívverés, sem pulzus.

Az új eszköz olyan technológiát alkalmaz, amelyet még az 1980-as években használtak a szívgyengeségben szenvedők megsegítésére. A ventrikuláris, vagy szívkamrai segédeszközt (VAD) úgy tervezték meg, hogy vagy a jobb-, vagy a baloldali szívkamra működését segítse. Az eszközön egy rotor kis lapátokat forgat, melyek képesek folyamatos keringésben tartani a véráramot.  

A VAD-ot tehát eredetileg úgy alkották meg, hogy csak a szív egy bizonyos részét segítse, de Dr. Cohn és Dr. Frazier továbbfejlesztésének köszönhetően két ilyen segédeszköz összekapcsolásával hatékonyan lehet egyszerre segíteni a szív mindkét oldalát. 

A kutatók először borjúkon tesztelték az új segédeszközt. A borjú szívét műtéti úton eltávolították, majd beültették a helyére az új eszközt. A borjú azóta egészséges és teljes életet él, annak ellenére, hogy egyáltalán nincs mérhető pulzusa, vagy szívverése, a különböző orvosi szívtesztek tehát minden kétséget kizáróan halottnak nyilvánítanák. Azóta a kutatók már egy emberen is letesztelték a segédeszközt, és a vizsgálatok alapján ott is hibátlanul működött.

Egy új, szintetikus váz segítségével működőképes szívsejtek tenyészthetőek Petri-csészében, és ily módon élő patkányok szívének véredényei is növekedésre bírhatóak. A Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóirat szerint ezt az új szív-vázat egykor majd szívinfarktust szenvedett betegek szívének gyógyítására használhatjuk fel.

„Ha ma valakinek szívrohama van, az orvosok semmit sem tudnak tenni annak érdekében, hogy a sérülést helyrehozzák.” – mondta a cikk szerzője, Buddy Ratner a Washingtoni Egyetem biomérnök professzora. Hozzátette: a biotechnológia segíthet a szív öngyógyulási folyamatának felgyorsításában. „Nagy előrelépés lenne, ha pótolni tudnánk a sérült területek létfontosságú sejtjeit.”  TOVÁBB

A Londoni Egyetem Queen Mary Kutatóközpontjának tudósai szerint egy élőlény, még ha agya kisebb egy gombostűfejnél is, lehet annyira intelligens, mint más, nagyobb testű – és agyú – állatok. TOVÁBB

A Massachusetts Általános Kórház Kutatóközpontjának (MGH-CEM) kutatócsoportja fedezte fel elsőként a sejt-sejt közötti, aminosavakkal (a fehérjék építőkockái) történő kommunikáció bizonyítékait, amely megcáfolja az eddigi elképzelést, mely szerint a fehérje jelátviteli út résztvevői (faktorok és citokinek) vettek csak részt ebben a folyamatban. -írja a Medipress.

A macskák titokzatos idegrendszerét tanulmányozó tudósok felfedezték azt a meglepő képességüket, hogy a központi idegrendszer képes helyreállítani saját magát és a működését. - írja a Medipress.

A Proceedings of the National Academy of Sciences március 31-i számában megjelent a Wisconsin-Madison Egyetem egy kutatócsoportja megírta, hogy a macskák szervezetében a myelin (az idegszálak zsírszerű szigetelőanyaga) újjáépülése a működés helyreállítódásával jár. Az ember központi idegrendszerében ez az anyag épül le olyan betegségek esetében, mint pl. a szklerózis multiplex.

Az emberek már régóta tudják, hogy a zene erőteljes emlékeket tud felidézni, egy agyi képalkotó vizsgálat azonban most felfedte, hogy mindez hol történik a fejünkben.-írja a Medipress.

A középső prefrontális kéreg néven ismert agyi terület pontosan a homlokunk mögötti részen található, és pontosan úgy működik, ahogy a legutóbbi Oscar-díjátadó házigazdája, Hugh Jackman táncolt és énekelt végig Hollywood emlékútján.

"Valószínűleg az történik, hogy egy ismerős zeneszám tölti be a fejünkben játszódó 'mentális mozifilm' kísérőzenéjének szerepét.” – mondta Petr Janata, a davisi California Egyetem kognitív idegtudósa. “Emlékeket idéz fel egy bizonyos személyről vagy helyről, és az is lehet, hogy hirtelen megjelenik előttünk az illető arca.”

Janata akkor kezdett gyanakodni a középső prefrontális kéregre, mint a zenefelfogó és zene-emlékezeti részre, mikor látta, hogy ez az agyi terület aktívan felfogja az akkord és hangnemváltásokat a zenében. Olyan tanulmányokat is látott, melyekben ugyanaz a terület lépett működésbe az önreflexióra adott válaszként és feleleveníti saját életünk mozzanatait, ezért úgy döntött, hogy megvizsgálja a zene-emlékezet lehetséges kapcsolatát 13 egyetemi hallgató bevonásával. A teszt alanyai funkcionális MRI vizsgálaton estek át miközben 30, a Billboard 100-as listájáról véletlenszerűen kiválasztott dalt hallgattak meg azokból az évekből, amikor 8-18 évesek voltak. Jelezték, amikor valamelyik 30 másodperces zenerészletről bármi eszükbe jutott.

“Ez az első tanulmány, mely a zene segítségével figyeli meg a saját életünkből való emlékeinket.” – mondta Janata a LiveScience nevű online szaklap munkatársainak. A teljes tanulmány online olvasható lesz majd a Cerebral Cortex című folyóiratban.

A diákok közvetlenül a gépes vizsgálat után kérdőívet töltöttek ki az emlékek részleteivel kapcsolatban, melyben megjelölték az emlékek tartalmát és tisztaságát. A 30 zenerészletből átlagban 17-et ismertek fel, ezek közül 13-hoz fűzték őet valamilyen emlékek. Janata észrevette, hogy a legerősebben élő emlékek idézték elő a legélénkebb, legérzelmesebb válaszokat – ilyenkor az MRI a mentális aktivitás csúcsát mutatta ki a középső prefrontális kéregben. Ez az agyi terület gyorsan reagált a zenei jelre, de mindenhol aktivitás mutatkozott, ha emlék is fűződött hozzá. Továbbá minél erősebb volt az emlék, annál nagyobb volt az aktivitás is.

Ez a kutatás választ adhat arra is, hogy miért képesek még az Alzheimer-betegek is felidézni dallamokat a múltjukból. “Ami a legszembetűnőbb, hogy a prefrontális kéreg az utolsó agyi terület, mely elsorvad.” – jegyezte meg Janata. Megjegyezte, hogy ezek a betegek felderültek, énekelni kezdtek, ha ismerős dalt hallottak. Szerinte a kutatása csupán idegtudományi alapot akart felállítani arra, hogy a zene miért ösztönzi az emlékezetet. Hangot adott a reménynek, hogy az övével együtt más tanulmányok elősegíthetik az olyan módszerek elterjedését, mint például iPod adása az Alzheimer-betegek számára, esetleg élő bizonyítékot szolgáltathat a zene hatalmára.

"Nem fordítja vissza a betegséget, de ha javítja az életminőséget, akkor miért ne?”