1755. április 11-én született James Parkinson angol orvos és természettudós, aki 1817-ben elsőként írta le a kór klinikai tünetegyüttesét. Magyarországon becslések szerint kb. 15-20.000 ember szenved Parkinson-kórban. A Parkinson-kór részletes, animációkkal és magyarázatokkal tarkított bemutatását(angol) itt lehet megtekinteni. A Parkinson-kór jelenleg még gyógyíthatatlan,gyógyszeres kezeléssel a tünetek enyhülését és a betegség progressziójának lelassulását lehet elérni. Számos kutatás folyik jelenleg is a betegség pontos okának felderítése és gyógyítása végett. A Neuron c. újság szerint egy fontos enzim működészavara lehet a Parkinson-kór alapvető oka. Kutatók állatkísérletekben a sejtszintű károsodás visszafordításával sikeresen meggyógyították a beteg agyat. A Parkinson-kór akkor alakul ki, ha a dopamintermelő idegsejtek elpusztulnak. A dopamin ingerületátvivő anyag, amely a test számára lehetővé teszi a finoman koordinált mozgást. Amikor a dopamint termelő idegsejtek 80 százaléka elpusztul, kialakulnak a Parkinson-kór jellegzetes tünetei.

Az Ottawai Egészségügyi Kutatóintézet munkatársai felfedezték, hogy az idegsejtek akkor pusztulnak el, amikor a Prx2 nevű enzim károsodást szenved. Ez az enzim kulcsfontosságú szerepet tölt be a mitokondriumok potenciálisan károsító termékeinek eltávolításában. Az enzim nélkül a végtermékek felhalmozódnak és károsítják a sejtet. A kutatók olyan egereket vizsgáltak, melyeknél mitokondriumot károsító mérgeket alkalmaztak a Parkinson-szerű állapot utánzására. A szakemberek több olyan eseményt is megfigyeltek, melyek során a méreganyag hatására végül "kikapcsol" a Prx2 enzim. Azt is felismerték, hogy az események láncolatát vissza is lehet fordítani a Prx2 működésének helyreállításával, így megelőzhető, ill. gátolható a dopamintermelő idegsejtek további pusztulása. A szakemberek azt is megállapították, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegek agyszövetében a normálisnál alacsonyabb a Prx2 aktivitás. Felfedezéseik alapján a kutatók úgy vélik, a Prx2 enzimaktivitás szabályozása járható út lehet a Parkinson-kór gyógyításának irányában.

Ajánlott oldalak:
Magyar Tudományos Parkinson Társaság
(információk a Társaságról és a betegségről)
Nemzetközi Parkinson Alapítvány 
(kifejezetten hasznos és szép oldal rengeteg lehetőséggel és információval)
Schwarz Parma - Parkinson's Disease
(meghallgatható cikkekkel, interaktív bemutatókkal,szójegyzékkel és rengeteg információval)
Információk és linkgyűjtemény a Parkinson kórról
(angol nyelven)
Parkinson lap
(magyar Parkinsonos linkgyűjtemény)

Roger Pedersen, a Cambridge-i kutatócsoport vezetője szerint az új felfedezés hasznos lehet az emberi őssejtek működésének megértéséhez, hiszen betöltheti a "hiányzó láncszem" szerepét az egerek és az emberek embrionikus őssejtjei között. "A felfedezés igazi előnye abban rejlik, hogy így már van egy másik modell, ami alapján részletesen vizsgálni tudjuk az őssejtek alapműködését" - mondta Paul Sanberg, idegsebész professzor, a Dél-Floridai Egyetem időskorral és az agyműködés helyreállításával foglalkozó központjának igazgatója. Az embrionikus sejtek pluripotensek, vagyis képesek arra, hogy a szervezetben megtalálható bármely sejttípussá alakuljanak át. A szakemberek abban bíznak, hogy egy nap ezek a sejtek olyan betegségek kezelését és gyógyítását teszik lehetővé, mint a cukorbetegség, a májelégtelenség, gerincsérülések, a stroke (gutaütés), az Alzheimer-kór és a szívbetegségek.Azonban az őssejtek tenyésztése azzal is jár, hogy életképes emberi embriók pusztulnak el, ezért sokan erkölcsi okokból tiltakozik ez ellen. Az Egyesült Államokban 2001 augusztusa óta korlátozott az embrionikus őssejtkutatás, mióta George Bush amerikai elnök jelentősen csökkentette az e célra szánt állami támogatást. Így most csak olyan embriókból származó őssejteket lehet felhasználni a vizsgálatokban, melyek a 2001-es korlátozás előtt semmisültek meg.

című német lap internetes változata. A kutatók mérései szerint az ásítással növeljük a vérnyomást, többször ver a szívünk is, a "gondolkodó szerv" vérellátása javul.

A Spiegel Online egy amerikai szaklap, az Evolutionary Psychology cikkét idézi, amely New York állam egyetemének munkatársaitól származik. Andrew és Gordon Gallup első kísérlete során 44 diákot tesztelt, azt vizsgálva, hogy vajon az egyes légzési technikák befolyásolják-e az ásítás "fertőző" hatását. A kísérletben részt vevőknek ezért csak orron vagy csak szájon át lehetett lélegezniük. Az orron át lélegzőket is két csoportra osztották, a második csoportban lévőknek egy orrcsipeszt helyeztek el a szaglószervükön. Egy negyedik csoport tagjai bárhogy lélegezhettek. A diákoknak rövid videofelvételeket mutattak, amelyeken emberek nevettek, közömbös arcot vágtak, vagy ásítottak, és a kutatók számolták, hogy közben hányszor ásítottak a résztvevők. A kizárólag orron át lélegzők csoportjában senki nem ásított a kísérlet során, miközben az összes többi csoportban a résztvevők csaknem fele ásított. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy az orron át való légzés során a vér a szaglószerv belsejében lehűl, így nem igényel további hűtést, például az ásítás segítségével - írják a kutatók. Egy másik kísérlet során ugyanazokat a filmeket vetítették le, miközben a nézőket arra kérték, hogy egy hideg vagy meleg, illetve szobahőmérsékletű csomagot szorítsanak a homlokukhoz. Akiknek a hideg csomag jutott, azoknak nem kellett ásítaniuk. A másik két csoport tagjainak egyharmada viszont ásított. Az eredményekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az ásítás az agy hőszabályozásának eszköze, és a környezet hőmérséklete csakúgy hatással van rá, mint a bonyolult logikai feladatok. Akinek tehát hideg fejre van szüksége, nyugodtan ásítson - írja a német hetilap online változata.

Természetesen még további kísérletekre van szükség arra, hogy bebizonyosodjon ez az állítás, jelenleg is folynak kutatások. De miért is ásítunk?
A tudomány mai állása szerint az ásítás egy óriási levegővétel, mely során a garatunk a normál állapotához képest négyszeresére tágul. Ez idáig rendben is lenne, csakhogy ásítani sokféle okból ásítunk. Első magyarázat az álmosság. Ásítunk azonban akkor is, ha unatkozunk, vagy valami olyan eseményen kell részt vennünk, mely nem éppen érdekfeszítő számunkra. Ásítunk továbbá akkor is, ha valóban csupán levegőcserére van szüksége a szervezetünknek. Ma már az is ismert tény, hogy magzat korunkban anyánk pocijában is ásítunk, pedig ezidőtájt még nem is szájon át lélegzünk. Ez utóbbi tény azt is jelentheti, hogy a szóban forgó tevékenység valamiféle reflex, mely velünk születik. Azt is tudjuk már, hogy bizonyos kémiai folyamatokat indít el, s bizonyos neuronokat munkára késztet. Ha ez az egyensúly felborul, akkor bizony baj van. A Parkinson-kórban szenvedők például képtelenek ásítani, mivel az ő szervezetükből hiányzik a dopamin. Az antidepresszánsokat szedők viszont igen gyakran ásítanak, gyakori, hogy végeláthatatlan ásító-rohamokkal küzdenek.

A lisztérzékenység - más néven coeliakia, vagy glutén-szenzitív enteropátia - olyan emésztőrendszeri betegség, melyben a liszt és egyéb glutént tartalmazó ételek fogyasztása a vékonybél károsodásához vezet. Azt tudjuk, hogy a betegség örökölhető, de az ezért felelős géneket még nem ismerjük. A Londoni Egyetem kutatói David van Heel irányításával egy új genetikai módszer használtak, melynek segítségével 778 beteg 300.000 génjét hasonlították össze 1422 egészséges páciensével. Azt találták, hogy a lisztérzékenyek örökítőanyagából hiányozott egy DNS régió, mely két fehérje, az interleukin-2 (IL-2) és IL-21 génjeinek védelméért felelős. Az interleukinok a gyulladás hírvivő molekulái. "Szövettani vizsgálattal a lisztérzékenyek vékonybele jellegzetes sajátságokat mutat, amint felismeri a glutént, ám egészségesekben is hasonló képet látunk" - mondta van Heel. "Vizsgálatunk első eredménye, az interleukinok kifejeződését meghatározó génekben talált különbség a jövőben nagy jelentőséggel bírhat a betegség diagnózisában és kezelésében, ami ma nem egyszerű feladat."


















Hasznos oldalak a betegséggel kapcsolatban:
Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete
Lisztérzékeny lap